A szép költő vetkőzik, de mit tegyen a prűd és a csúnya?

Viola Szandra költő és két segítője 2014. augusztus 7-én Egy szál versben és némi fehérneműben jelent meg az Oktogonnál, hogy népszerűsítsék a kortárs költészetet. A testverselő ötletgazdát kérdeztük az akcióról.

Mi volt a célod az Egy szál vers című vetkőzős performansszal?

Felhívni egy társadalmi problémára a figyelmet, nevezetesen, hogy kevés emberhez jut el a kortárs költészet, valamint népszerűsíteni ezt a művészeti ágat. Úgy gondolom, hogy e célomat el is értem. Annak köszönhetően, hogy számos médium beszámolt az eseményről, rengetegen vitáznak és gondolkoznak most azon, vajon tényleg ilyen jellegű dolgokat kell-e tenni ahhoz, hogy az irodalomra odafigyeljenek. Vagy azon: mi az oka annak, hogy ennyire háttérbe szorult a kortárs irodalom? Sokan morfondíroznak most az akciónknak köszönhetően a következő kérdéseken is. Vajon mit lehet tenni, hogy ez ne így legyen? Így kell-e csinálni, ahogy én teszem? Vagy máshogy? Hogyan? Vagy egyszerűen csak megkeresnek a Facebookon, mert tetszett nekik a performansz, vagy azért, mert szeretnének beszélgetni a témáról. Tehát elkezdtek foglalkozni a problémával, és ez az első lépés a megoldás felé!

Elég nehéz a férfi olvasónak elmerülni egy-egy vers értelmezésében, ha egy fürdőruhás női testen található. A nők mit szóltak az akcióhoz? A férfiakat mennyire érdekelte a költészet?

Érdekes, hogy milyen sok embernek csak a szexualitás jut eszébe a testről, a meztelenségről, pedig nekem elsők között szerepel az asszociációimban az erotika mellett a kiszolgáltatottság, az őszinteség vagy a nyitottság is. Szinte minden héten akad egy hír a nagyvilágban, amely meztelen tüntetőkről szól. Például meztelenül tüntettek kínai nagymamák gyermekeik jogaiért, vagy meztelenül tüntettek a mexikóvárosi bringások, meztelenül demonstráltak a kaposvári egyetemisták, és meztelenül a bukarestiek is. Ezekben a demonstrációkban nem feltétlenül erotikus töltettel szerepel a test, ahogy elsősorban az én akciómban sem, bár a média meglehetősen erotomán torzítással számol be minden ilyen jelenségről. Persze a két nem közötti erotikus rezgés az élet minden területét átszövi, amit egyáltalán nem bánok, viszont a pornográfiától és a trágárságtól tartózkodom. A női és férfi olvasók közül is voltak, akiknek tetszett, és lelkesültek az ötletért, de olyanok is akadtak, akik nem tudtak azonosulni, vagy nem értették meg az akció lényegét.

Még Fásy Ádám is megállt egy pillanatra költészetet kukkolni (Fotó: Sáfár Tibor)

Ez a performansz elsősorban rólad szólt. A te ötletedről, a te verseidről, a te testedről. Ez inkább téged népszerűsített, mint a kortárs költészetet. Mit ajánlanál a prűd és csúnya költőknek, mit tegyenek, hogy népszerűbbek legyenek?

Nem magamutogatásból választottam performanszom tárgyaként a saját verseimet, de nem biztos, hogy a művészek örültek volna, ha a versüket a hátsó felemre illesztem. Annak teljesen más üzenete lett volna. Egyébként azt gondolom, hogy minden test szép. Művészi szempontból ez mindenképpen igaz. Ugyanakkor nyilván nem minden művész lelki alkata vagy munkássága engedne egy ilyen típusú akciót. Nekik azt tanácsolom, hogy induljanak ki a saját verseikből, és találjanak ki valami kreatívat. Szerintem a legfontosabb, hogy az ember egy-egy ilyen performansz esetében is hű maradjon önmagához. Az én költészetemben jelentős szerepet kap a test, a testiség. Így az én verseimhez és személyiségemhez jól illett egy ilyen jellegű akció.

Mi lehet az oka, hogy az irodalmi szakma nem fogadta kitörő lelkesedéssel az akciódat? Ahogy tudom, az egyik irodalmi laphoz sem vettek fel erotikus képeid miatt. Mit üzensz a performanszaidat kritizáló irodalmároknak, íróknak?

Vannak olyan elismert alkotók is, akik nyitottak rá, tehát általánosságban nem igaz a kérdésben szereplő kijelentés az irodalmi szakmára. De az idegenkedésnek talán az az oka, hogy míg a fotómodellektől, táncosoktól, színészektől vagy könnyűzenei énekesektől megszoktuk, hogy időnként megmutatják a testüket is egy fotó, egy előadás vagy akár egy lemezborító erejéig, íróknál és költőknél ez ritkább, ilyen értelemben tabudöntésnek számít, bár gondoljunk csak Ladik Katalinra vagy Peter Greenaway Párnakönyvére.

Az említett irodalmi lap esetében pedig a pontos történet a következő. Mintegy 20 jelentkező közül kiválasztva vettek fel az önéletrajzom, eddigi szakmai teljesítményem és egy állásinterjú miatt, majd a fészbukon a Testverselőnek elnevezett művészi oldalamra feltöltött néhány rólam készült művészi és divatfotó miatt kirúgtak.

Azt üzenem, hogy semmiképpen ne ítéljenek felszínesen. Előfordulhat, hogy a képeim nem tetszenek valakinek, mert más az ízlése. Azonban ez csak egy része a munkásságomnak, olyan, mint egy színész pályája során eljátszott egyetlen szerep. Üzenem, hogy kövessék nyomon tevékenységemet, és bízom benne, hogy találnak majd kedvükre valót is.

Szandra megpróbált mindenkit megszólítani (Fotó: Sáfár Tibor)

Mely kortárs költők versét tudnád elképzelni a testeden? Miért éppen az övékét?

Kiss Judit Ágnes, Iancu Laura, Weiner Sennyey Tibor, Hevesi Judit, Áfra János, Hegedűs Gyöngyi, Csehy Zoltán és Papp-Für János versei között már találtam olyan sorokat, melyeket el tudnék képzelni testre festett megjelenítéssel. Elsősorban tartalmi vagy hangulati szempontok szerint választok, de lényeg, hogy legyen egy olyan képi asszociáció, ami beugrik valamelyik szókapcsolatról. Egyébként éppen jókor jött a kérdés, mert akkor az Irodalmi Jelennek árulom el elsőként, hogy a következő projektem alkalmával számos kortárs költő művéből szeretnék testképverset készíteni.

Milyen ehhez hasonló megmozdulásokat várhatunk tőled a jövőben?

Készülök egy versdivatbemutatóra, ahol nemcsak a mostanihoz hasonló, papírból készült ruhadarabokat lehet majd látni, hanem divattervezők által kreált, professzionális termékeket és utcai viseletre is alkalmas ruhadarabokat, valamint versékszereket, melyeket táncosok és modellek fognak bemutatni egy egész estés előadás keretében. Ezen kívül pedig versmasszázst is tervezek, ami a hangzó vers és az érintés elegyén keresztül a befogadói mechanizmusok megújítását célozza meg, az olvasók, illetve „hallgatók” és „érzők” egy alfa közeli, ellazult állapotban fogadhatják be a verseket. A versmasszázs célja a szórakozva művelődés, a meditáció és a gyógyítás.