Könyvlavina alól kitekintve
A legkorábbi magyar szöveg, amely könyvolvasásra buzdít, alighanem Bethlen Miklós önéletírása a 18. század elejéről. Ebben így ír a betűértő ifjakhoz: „Az értő elmével való olvasás, nem hinnétek, mely tudóssá tészen... fáradság nélkül, gyönyörűségesen”. Persze nem mindenki önművelés céljából olvas, sokan csak kellemes időtöltést kívánnak. De alighanem igaza van az angol anekdotának – arra a kérdésre, ki a legboldogtalanabb ember, ez a válasz: „Magányos, emberkerülő analfabéta esős időben.”
Persze, mindez már a múlté. Amióta van tévé, a fenti tétel már nem áll. És amióta van internet, vagyis világháló, még a félanalfabéta is letölthet magának egy filmet vagy egy szórakoztató szöveget. És akkor még az igényesebb olvasóknak szánt e-könyveket nem is említettem.
De az én nemzedékem még könyvgyűjtésre szocializálódott. Tudom, a rendszerváltás környékén születettek merőben másképp gondolkodnak, Angliában csakúgy, mint Magyarországon. Mindez akkor jutott eszembe, amikor hosszadalmas és rengeteg gonddal tartó lakásátépítés miatt majd egy évig nélkülöztem könyveimet, amelyek csak most érkeztek meg a raktárból. Valóságos könyvlavina zúdult rám és aggódó feleségemre. Hogyne, hiszen bár vagy négy könyvtárnak ajándékoztam már könyveimből (legutóbb dedikált példányokat az Egyetemi Könyvtárnak), még mindig Dunát (és Temzét) lehet rekeszteni velük. Mi értelme van ennyi könyvet tárolni, s főleg hol lehet a közel hatvan év alatt beszerzett könyveimet úgy elrendezni, hogy mindig tudjam, hol van, ami éppen kell?
Persze a könyvlavina alól kibújva azért vannak örömeim is. Megtaláltam régen nekem dedikált könyveket Ottliktól, Csoóri Sándortól vagy éppen Leszek Kolakowskitól. És végre nagyjából külön tudom rakni angol, magyar és lengyel könyveimet, vagyis kevesebb gond lesz egy-egy fontosabb könyv megtalálása. Hátravan még az irdatlan mennyiségű folyóirat átnézése, ezek külön rendezésre várnak.
A legértékesebbek persze régi, vagyis 1900 előtti könyveim – egy-egy szép darab megszerzéséhez külön történet fűződik. Mint filológusnak, ezek megtalálása és megvétele szerzett hajdan igen nagy örömöt. Vajon húsz év múlva lesz-e még olyan fiatal, aki árverésen vesz egy-egy szép kiadású Horatiust vagy Lucretiust? Attól félek, az én nemzedékemmel kihalnak a szenvedélyes, művelt könyvgyűjtők. De huzamosabb áramszünet esetén a képi világból vissza kell majd térniük az olvasni vágyóknak a jó öreg könyvekhez. Emiatt – és nem csak emiatt – meglehet, a könyvek, s reméljük, velük a könyvtárak jövője is még néhány évtizedre biztosítva van.
