Jelige: Eszes – A vers, Fényt látok a tóban, Szomorú szonett
Jelige: Eszes
A vers
Verset mért írok?
Talán mert érzek.
Kérded, mért sírok,
Hogyha nem vérzek.
Mikor verset írok,
Gondolataim jönnek.
Magammal nem bírok,
Szó csomagolt könnyek.
Érzelmem fonatát
Kék tintába mártom,
Szavak gyorsvonatát
Sorban rímmel zárom.
Ha szomorú a lelkem,
A bánat ragad tollat.
Magány fogja kezem,
Köd fedi a holdat.
Öröm írja versem,
Mikor szívem boldog.
Szabad szárnyú lelkem
Kerülik a gondok.
Versek városában
Gondolatból házak,
Örömből, bánatból
Épülnek a várak.
Fényt látok a tóban
Fényt látok a hegyek fölött,
Sötétség a tóban.
Olvasó a kezem között,
Nyelvem hegyén szó van.
Áldjon Isten benneteket
Minden rosszban, jóban.
Ne engedd el a kezemet,
Nem lehetek szótlan.
Szeretem az embereket,
A becsületest jobban.
Ismerem a gyarlóságot,
És fényt látok a tóban.
Szomorú szonett
Sétálok az utcán,
Körülöttem árnyak.
Odafent a lámpák,
Lábam alatt sár van.
Föl-föl tekintek
A csillagos égre,
Elmerülök a fények
Fagyos tengerébe.
Csodálatos csillag
Csillogó égbolton.
Könnyöröm kacsingat
A távoli holdon
Öröm ez, vagy bánat?
Vagy képzelt valóság?
Szívem könnyben ázhat,
Zsibbadó kalandvágy.
Kegyetlen koszorú
Fáradt, fagyos földön
Szívem, szám szomorú,
Bús, baráti börtön.
