Jelige: Angyalka9 – Vörös könny, Magyar vagyok?, Tükör

Jelige: Angyalka9

Vörös könny

Az életet élni, csak szépen érdemes.

Cselevény csalárdság sehová nem vezet;

Jót nem hoz a Földre, csak vért és könnyeket.

Oly sok áztatta már a földeket!

Gennytől fejlődik mezőn a virág,

vértől csöpögő málnától,

vörös könnyet ejtenek,

 az ember gyerekek.

Magyar vagyok?

Magyar vagyok?

Magyarnak születtem?

Vagy csak a lábam félre tettem,

amikor erre a Földre léptem?

Nem szeretek magyar lenni,

de olaszként élni sem jó,

a német sem örülhet,

hogy sprehen a dojcs.

A francia sem boldog,

hogy párlé a franszé,

az angol hallgat;

nem érti mások nyelvét.

Tasi delek, mondja tibeti barátom,

kár, hogy ennyi nyelv van a világon.

Sokan, sokfélét, sokfelé  beszélünk,

miközben elfelejtjük, hogy emberek vagyunk,

s amíg egy nyelven nem szólunk,  szenvedés a sorsunk,

 feljebb nem jutunk.

TÜKÖR

Az élet sója, sava és borsa,

rázúdult mind a nyakamba.

Lerázom magamról, mint rossz kutya,

én,  az élet szertelen vándora,

kinek szakadt lelkének ruhaján,

 bolha hempereg,

s kin nevetnek az emberek.

Mutogatnak, nyelvüket nyújtják,

fejüket összedugva

vicsorognak énrám.

Nem engem, önmagukat gyűlölik;

Én, csak a tükröt tartom nekik.