Pethő Lorand versei

ez az a hely ahol számod van
és számon tartanak
a hely ahol a betonvasak
mint szerelmesek ölelkeznek
a föld alatt

a hely ahol a kisgyermek s a gép
a törmelék között játszik
majd üvegbe lép

a hely ahol a márciusi fagy
homlokon csókol majd elszalad

és a Szamosba köpdösött magok
között
a vízhabok sárgájában
egy halott
kanyarog
ki a híd árnyékában ölre lel

hát látod
ez az a hely...

a város alszik
bőre szétrepedt
omló ködszakáll
bőrére pereg

a részegek
az állomás alatt
szonettek között
habzó pohár nyakak

mint apró istenek
a bádogasztalon
könyökük árnyékát
légyszaros neon

tördeli majd
némán elalszanak
a részegek
az állomás alatt

nem én vagyok
egy újabb állat bújt belém
nem én fekszem a töltésen mint hajléktalan
áldva prodvinalcol* istenét

a betonfalak nyirkos arcai mögött
nem én vagyok

nem én vagyok
láttam mint egy sovány alak
elbolyong
leül
majd szivarra gyújt

nem én vagyok
ha ajtódnál valaki kopog
és beengeded
hát nem én vagyok
nyelved alatt a felvizelt borsalak
a kezdet
és
a vég
a vágóhídak fölött
a légy
a szárnycsapás
az áradás
a
tét
nem
én
vagyok
a száritón a rongy
a bibliában
a techalott
a folt
a szarkacsőrből lógó reggeli
ha a monostor zúzza homlokod
nem én vagyok

nem én vagyok a horgonyod

a tejszag amit felböfög
korgó gyomor & nyomor

nem én vagyok fogad között a köldökzsinór

nem én vagyok
egy újabb állat bújt belém
nem én fekszem a töltésen mint hajléktalan
áldva prodvinalcol istenét

* kolozsvári „szeszgyár”

amikor elmész és annyit sem mondasz viszlát találkozunk
amikor a sínek között az árnyak összefolynak
s olajszagú a reggel ködbe öltözött
amikor reszketve szalutálsz a háboruknak
mikor hideg zsebedben bukowski-verssorok
és pofacsontod szétmarta a vodka
mikor álmainkra napálm paplanok
borulnak és szakadnak cafatokra
mikor gyermekkezünkből a féltett üveggolyók
szétgurulnak
mikor elmész és annyit sem mondasz viszlát találkozunk
és közben levelek hullnak
mikor levélhullák seprik a városod ...
(már késő hogy a múltba visszanyúljak)

mert mi vagyunk azok akik
a csodaszarvast kergetik
kik munkát keresve hontalan
álmodják mások álmait
kiknek homlokuk merev
kiket az isten nem szeret
kiket az isten elhagyott
s mint ágról falevelek
pottyognak
és csak a holdkorong
szemében emberek
szemedben vadállatok
kiket a számlák&kölcsönök
etilbe mártott
kik állnak mint a foggyökér
ha bántod
szemedben vadállatok
kiket a metróállomás
zümmögő zaja altat
kik éhesen rontanak
a pirkadatnak
szemedben vadállatok
kiket az állam eldobott
kiket a pap majd nem temett
mert nem fizettek egyházadót
vadállatok
kik gyermekük farzsebében laknak
mint kis papírmanok
kik a csillagtalan égre lógatnak
könnycsillagot
szemedben vadállatok

mert mi vagyunk azok akik
a csodaszarvast kergetik
kik munkát keresve hontalan
álmodják mások álmait