Dévai Lilla – Hotelparallel 108.
Hőség volt, baszott egy idő, de teázni akartak, persze, mindegy is ezeknek. Közben még az ujjam is megégettem, mert Manuéla úgy nézett, tiszta para volt az egész, a szemembe fújta a füstöt, mikor pakoltam le a csészéket az asztalra, pedig nála amúgy is nagyon figyelni kell, mert gyűlöli a porcelán hangját, ha az üveghez koccan, tiszta hülyeség. Amúgy tudja, az a nő, mindig pirosban, a körme vagy a szája tuti. (...)
Az a nap lehetett ez, mikor magára nyitotta a gázcsapot az a csaj a másodikon. Mondjuk nem csoda, hogy kikészült, dögunalom ez az egész kóceráj. A pincércsajoknak nagy a segge, a jó nők meg vagy eleve tiszta készek vagy itt kattannak meg. Meg a parton is azok a hervadt macák a zsíros hangsúlyukkal, totál kiakasztó, megköszönik, hogy felviszem a bőröndöt, borravaló persze nulla. Mindennap ugyanaz a program, a parton fekszenek négyig, sült halat zabálnak kenyérrel, olajszaguk van és híznak tőle. És igazából még a kurvák is, persze erről kussolnom kéne, dehát vannak azok is, mondjuk nem lehet semmire menni velük, teljesen el vannak szállva maguktól, a múltkor is elküldtek, hogy gyerek vagyok még ehhez. Köpök rájuk, azt hiszi erre fanyalodnék? Egyébként meg a személyzetnek tilos. Minden, aminek értelme lenne, tilos, vagy maga is azt hiszi? Hogy gyerek vagyok, egyébként meg mi köze hozzá? Ha tudni akarja, voltam már nővel, kettővel is. Szóval nem kell ez a lenézés. (...)
Inkább azt mondja meg, végül is ez a munkája vagymi(...)
Baromság az egész, de baszott egy visszatérő álmom van.(...)
Nem vágom, de kábé azóta, tudja, különben baszakodnak ezek is velem mindenen, le is szarom, csak ettől a cucctól az álmomban, néha az az érzésem, de nézzen hülyének, én azért még nem kattantam meg, de olyan, mintha követnének. Alig bírok már aludni tőle. Hogyhogy mi történt aznap?! Mi köze ennek az egésznek ahhoz, hogy ezek ott mit teáztak, meg mit pletykáltak össze-vissza, honnan tudjam..(...)
Rooibost ittak. De komolyan, most ez mit számít? Jól van, tessék. Manu persze pirosban volt, tudja, baromi jól áll neki. Néha totál olyan, mintha az illata is vörös lenne. Tiszta kész vagyok tőle. A másik nőnek legyezője volt. Meg gyöngyvirágillata. Ja, régebben orr akartam lenni, vagymi, láttam a tévében, baszott jól keresnek. Meg jó is az orrom. Csak kurvasok pénz a suli. Tökmindegy.(...)
A másik nő végig csak legyezte magát, alig látszott belőle valami a legyezőtől, pedig jó nő volt. Amikor beszélt, folyton Manu bimbóját nézte. Meg láttam, hogy összeér a talpuk az üvegasztal alatt, és akkor odaszállt egy légy előbb Manu bokájára, és úgy mászott át a másik nő kislábujjára, ők meg se moccantak erre, csak a legyező, és a nő fogai, meg a karikák Manu rúzsos szájából. Totál felizgultam. A nő megunta, elvette a lábát, és megdicsérte Manut, hogy jó húsban van. Manu előrehajolt cukorért, a melle így kitakart mindent, na az. Behalok tőle.(...)
Aztán a lendülettől, ahogy hátradőlt, bokán rúgta a nőt kicsit, de nem is volt igazi rúgás, tudja, csak egy legyintés. Bocsánatot kért, mosolygott. Aztán elkezdett arról dumálni, hogy hát igen, ő sem tudja, biztos a fogamzásgátló, múltkor is ekkorára nőttek a mellei, ő nem is érti, miért szeretik ezt annyira egyesek, persze jobb, mintha deszka lenne az ember, de azért nem valami kényelmes. A másik csak legyezett tovább, én meg kurvára menni akartam, de a nő még kérte, hogy nyissak egy bort a hűtőből, most hozta. Elnyújtva magyarázott aztán a borról, hogy még ő találta ki valamikor évekkel ezelőtt ezt a nevet, hogy Halpénz, vagy mi, és valami közös ismerősüknek meg ez annyira bejött, hogy emiatt most a pasi felkereste, és aztán a címkéjét is együtt tervezték. Dögunalom ömlengés volt az egész, amúgy ez a név is, milyen már, hogy halpénz, szerintem semmi extra, nem vágom, tökmindegy.(...)
Manu csak cigarettázott, a könyvéről kezdett beszélni, meg hogy a kiadók így meg úgy, ha nincs benne az ember, el se tudja képzelni, állandóan mindenféle megnyitók meg faszomtudja-rendezvények, ha neki lenne ideje ilyen hobbikra, hogy boroscímke tervezés,hjajj.. Totál gáz volt, Manu is olyan olajos hangon tolta végig, mint azok a baszatlan negyvenesek parton. A nő meg csak itta a bort, látszott, hogy baromira rá akar gyújtani, de egy rohadt szót nem szólt. Ettől mindig behalok. Miért nem kér egy kurva szálat akkor? (...)
Inkább megkínált a borral, és bemutatkozott. Lénának hívták. Manu cigit nyújtott, hogy üljek le. Leültem. Ahogy legyezte magát, és a ruha ide-oda mozgott a levegőben, beláttam Léna hasáig. Láttam, ahogy mozog a köldöke, nem vágom már, meddig, vagy miről dumáltak még. Lehet, hogy csak attól, ahogy a levegőt vette.
Eléggé rákattantam, tudja. Nem mertem Manura nézni miatta, pedig ő meg közben a combomat simogatta, na, ez aztán, szóval érti, közben fújta a füstöt, bele is szédültem. Léna kivette a kezéből az égő szálat, szívott belőle mélyen, aztán a teáskannába fújta, jött ki a nyakán-száján, mintha csak gőzölögne, beletartotta az arcát és elkezdte harapni a füstöt, Manu meg a borba mártotta az ujját, és virágokat rajzolt vele az üvegre, aztán lenyalta őket, nem vágom, mi lett velük, totál bekészültek mindketten. Léna a maradék bort az asztalra öntötte, mint egy óceán a térképeken, azt mondta rá valaki, Manuéla sorra gyújtotta meg a szálakat, és úgy, hogy a parázsló végük a lelógjon, körberakta velük az asztalt, aztán befeküdtek alá. Nézték egy darabig, a bor-óceánt biztos, baromság, szerintem inkább vérre hasonlított, mondom, hogy egyre parább volt a dolog. Aztán rám parancsoltak. Levettem az ingem és a nadrágom, nehogy kiégessem, és lassan, ahogy kérték, lenyaltam a bort az asztallapról(...)
Aztán egyszer csak feláll az egyikük, már nem vágom, melyik, elindul a fürdő felé, útközben vetkőzik, és odamondja, hogy te meg takarodj. Kis mákvirág, mondom neki, de nem vágom, kinek is szól igazából, és azt sem, ki melyik ajtó felé indul, miután elnyomom az utolsó szálat az asztalon(...)
Na, tessék, ennyi. Másnap a szobámban ébredtem, az itteni egyenruhámban, fingom nincs, mi volt még. Különben is, mire megéreztem volna a gázszagot már úgyis tökmindegy, vagy nem? Csak az álom, ami tényleg para, alig pihenem ki magam miatta. Jó, nem olyan gáz, szóval nem kell itt a hókuszpókusz. Inkább adjon valami nyugtatót vagy altatót, maga tudja, nekem mindegy, végülis ez a munkája, vagymi.
Korábbi:
http://www.irodalmijelen.hu/2013-nov-18-1131/301-devai-lilla-novellaja
