Ketten a Hímzőkörből
Mindkét fiatal művész idén részesült Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, s mind a ketten első verseskötetükkel dicsekedhetnek. Ha ennyi hasonlóság nem lenne elég Tóth Kinga és Szabó Imola között: az íráson kívül mindkettőjük más művészeti ággal is foglalkozik, sokoldalúságuk pedig a verseskötetükben is nyomot hagy – a dizájn és az illusztrációk terén.
Nem véletlenül tagjai mind a ketten az úgynevezett Hímzőkörnek, amely egy művészeti egyesület, négy fiatal alkotóművész taggal. Gaborják Ádám első kérdései az asztalra felállított két verseskötet, a Zsúr és a Varratok fogadtatására irányultak. Tóth Kinga Zsúr című, saját kezűleg illusztrált verseskötetének éppen a héten lett kész az angol nyelvű fordítása, ezért most leginkább az foglalkoztatja, mit szólnak majd hozzá a külföldi olvasók, s hogyan működnek a versei egy másik nyelven. Szabó Imola pedig, mint elmondta, épp túl van a Nyitott Műhelyben lezajlott önálló kötetbemutatóján. Nagyon sokan vettek részt a performansszal egybekötött esten, utána pedig többen odamentek hozzá érdeklődni, gratulálni, ami nagyon felemelő érzés volt számára.
A moderátor intermediális alkotónak nevezte a két költőt, s arra kereste a választ, honnan ered, hol gyökerezik a többféle művészeti ág iránti nyitottságuk. Tóth Kinga egyértelműen gyerekkorára vezette vissza szerteágazó érdeklődését, már akkor is szívesen táncolt, rajzolt, énekelt. Ezek a tevékenységek az évek során tisztultak, finomodtak, volt, ami elmaradt, de az előadás, a zene, a képiség, a szöveg szeretete nem változott. Kinga 2000-től készít zenés versvideókat, melyek többféle internetes fórumon fellelhetőek. Szabó Imola úgy fogalmazott: léteznek különféle alkotói energiák, amelyek előbb-utóbb megtalálják a csatornáikat. Neki az írás volt az első, később jött mellé a dizájn, a videó, a képek, a montázsok. A tánc is sokáig meghatározó volt számára, főiskolai diplomája is ehhez a területhez kötődik, de a táncban nem tudott igazán átütőt produkálni, nem érezte magát annyira otthon benne, mint az írásban. „Előbb-utóbb dönteni kell, hogy mibe fekteti az ember az energiáit” – magyarázta Imola.
Gaborják Ádám megjegyezte, ha összművészeti vonal kerül szóba, szakmai körökben ezt leginkább az avantgárdhoz kapcsolják. Kíváncsi volt arra, hogy a két szerző közül kötődik-e valamelyik az avantgárd vagy neoavantgárd hagyományhoz, illetve felvetette a kérdést: egyáltalán lehet-e ma még az avantgárdról mint egységes irányzatról beszélni?
Tóth Kingának tanulmányai révén volt meghatározó a német avantgárd hagyomány, ahogy a kép és a nyelv kapcsolata is alapvető fontosságú számára. Vas megyeiként Weöres Sándor hatása is erősen működik nála, akit mint „nagy újrafogalmazót” szerinte nem lehet megkerülni. Ezek a hatások sűrített formában jelen vannak a Zsúrban is. Imola megjegyezte: neki is maradandó élmény volt, hogy a szülei Weörös-verseket olvastak föl gyerekkorában.
Főként a Zsúr című kötet, de a Varratok néhány verse kapcsán is felvetődött, hol húzható meg a gyermek- és felnőttirodalom határa. Mind a ketten írnak a gyerekkorról, Tóth Kinga mondókái teljesen a gyermeki világba ágyazódnak, bár túl is mutatnak azon. A szerző azonban hangsúlyozta, nem szereti a kategorizálást, szerinte ezek a világok összeérnek, úgy, ahogy a hétköznapokban is együtt élnek gyerekek és felnőttek, csak mást lát egy szövegben a gyerek, és mást a felnőtt. Pedagógusként megkerülhetetlenül foglalkoztatják a mondókák, és kutatómunkát is végzett e téren. Tóth Kinga kitért arra is, mennyire fontosnak tartja a szociális érzékenységet, hiszen a családon belüli traumák, sebek, defektusok szerinte mindenkit érintenek valamilyen szinten. Elvet minden kirekesztő magatartásformát – ennek didaxis nélkül igyekszik is hangot adni performanszaiban, írásaiban. Egyfajta küldetéstudat ez nála, fontosnak találja, hogy amit ír, alkot, az hasznos is legyen, adjon valamit másoknak.
Szabó Imola készülő kötetéről, a Szél kislány firkantásairól beszélt, amelynek eddig publikált részleteire nagyon sok jó visszajelzést kapott. A mű gyerekszemszögből írt könyv, egy kislány naplója, akinek meghal az édesapja, s ezt a traumát dolgozza föl, írja ki magából. Ezzel párhuzamosan készül a Zsülike kabátja című regény, amelyben egy vak kislány életéről ír. Mind a két műben meghatározó és fontos a humor, a gyermeki perspektíva. Szabó Imola is egyetértett Tóth Kingával, hogy nincsenek éles határvonalak a gyermek-és felnőttirodalomban. Ő konkrétan megfogalmazott hivatástudatról viszont nem tud számot adni, inkább abból merít, hogy van benne egyfajta szeretetteljes hozzáállás az elesett élőlényekhez, a hibás, törékeny tárgyakhoz.
A beszélgetés záró részében szó esett még Tóth Kinga Jönnek a gépek című, hamarosan napvilágot látó verseskötetéről, melyben a szerző megfogalmazása szerint a gépek nem a dehumanizált világ szimbólumai. Végezetül mind a két költő felolvasott egy-egy verset. Tóth Kinga a Jönnek a gépek kötetből a Balerina, Szabó Imola pedig a Varratokból a Ceruzarajz címűt. Ezután az olvasóké, a közönségé lett a terep, akik vásárolhattak, majd dedikáltathatták is a köteteket.
Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva
A szezők korábbi publikációiból az Irodalmi Jelenben
Végérvénnyel - Tóth Kinga estje a TAT Galériában
Neked táncolok - Szabó Imola Julianna verstörténései
