Ugrás a tartalomra

Boldogan a boldogtalanságról

Az Írók Boltjában mosolygós arcok az asztal körül, mosolygós arcok a közönség soraiban. Mán-Várhegyi Réka különösen boldog. A boldogság oka első könyvének, a Boldogtalanság az Auróra-telepen című novelláskötetének megjelenése. A bemutatón Turi Tímea beszélget a szerzővel és a könyv egyik szerkesztőjével, Balajthy Ágnessel (a társszerkesztő Borsik Miklós), az est pedig kedvet csinál a kötethez azok számára is, akik még nem olvastak egyetlen novellát sem az első kötetes írótól.

A József Attila Kör és a Prae.hu közös kiadásában megjelent könyv kézirata tavaly megnyerte a JAKkendő-díj nyilvános pályázatát. Jeligéjét, a „Mandarin” szót azóta többen Mán-Várhegyi Réka beceneveként kezdték el használni – szerencséjére emellett döntött a beküldéskor. Egy másik, korábbi verzió ugyanis a „Krumpli” lett volna…

 

Turi Tímea, a bírálóbizottság egyik tagja bevallja, hogy olvasás közben néha visítva nevetett. Ezek a novellák hamar behúzzák az embert, villámgyorsan „megveszik” az olvasót, aki számára is ismerős történetekkel találkozhat. Ha ilyesmit olvasunk, hajlamosak vagyunk jól szórakozni, és nem azért, mert a felhőtlen boldogságot mutatják be nekünk, hanem éppen amiatt, hogy saját szerencsétlenkedéseinket, szorongásainkat látjuk viszont, és ez felszabadító érzés. Tehát jól érezzük magunkat, ha arról olvasunk, hogy rosszul érezzük magunkat.

A szövegekből ugyanakkor hiányzik a drámai hangvétel, és bár sokszor úgy gondolhatjuk, hogy itt most valami nagyon rossz dolog fog történni, a tragédia mégsem következik be. Turi szerint további érdekessége a könyvnek, hogy a szövegek olvasása után nem konkrét mondatok, hanem inkább képek maradnak meg bennünk. A szerző nem ítélkezik szereplői felett, tele van megértéssel. A novellák többnyire realisták, de azért néhol jelen van a fantasztikum is: akad néhány valóságtól elrugaszkodott történet, például a csatárnőé, aki női Messiként a Real Madridban játszik.

Balajthy Ágnes a tipikus figurák és a banális élethelyzetek felől közelít: a már-már sztereotip karakterekről rendre kiderül, hogy személyiségük sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre látszik, a hétköznapi szituációk leírásában pedig rengeteg a humor és az irónia. Az egyetem elvégzése után a nagy semmibe átlépő bölcsész, a pilatesre járó egyedülálló nő, az internetes társkeresőre regisztráló elvált férfi figurája teljesen átlagos, Répásmegyer vagy az Auróra-telep pedig fiktív, de mégis valóságos helyszínek. A novellák jellemzően nem valamiféle csattanóval végződnek: lezárásuk inkább nyugtalanító, ami teret enged az olvasónak a további gondolkodásra.

 

A könyvben itt-ott megjelenik a szociográfiai vonal, mivel a szerző szociológiát tanult, kutatásokat végzett, mélyinterjúkat készített. A terepmunka mellett foglalkoztatta a történetek filmszerű megírása, figurái akár egy David Lynch-filmben is szerepelhetnének. Ugyanakkor érdekelni kezdte – mesélte Mán-Várhegyi Réka –, hogy a környezetében élő emberekről is írjon. Hogy az ő helyzetükbe képzelje magát, és ne kívülállóként, hanem az ő szemszögükből meséljen el történeteket. A magyar írók közül hatással volt rá többek között Garaczi László és a teremben is helyet foglaló Németh Gábor.

A Boldogtalanság az Auróra-telepen a nagyvárosi kisemberekről, helyüket kereső kamaszokról és középkorúakról, értelmiségiekről, elsősorban nőkről szól, anélkül, hogy bármit is a szánkba akarna rágni. Pedig Mán-Várhegyi Réka első, szinte gyermekfejjel írt szövegei még egyértelműen szomorú végkicsengésűek voltak, borzalmas sorsokról meséltek. Mint megtudjuk, az általános iskolai magyartanárnő szoktatta le Rékát a hatásvadászatról. Jár érte a köszönet, mert Németh Gábor most már arra figyelmeztet bennünket a fülszövegben, hogy Mán-Várhegyi Réka személyében tehetséges, realista írót köszönthetünk.

 

Szöveg és fotók: Szarka Károly

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.