Az újjászületés misztériuma – Frenyó Juli versei és festményei
AZ ÚJJÁSZÜLETÉS MISZTÉRIUMA
FRENYÓ JULI VERSEI ÉS FESTMÉNYEI
lábnyomok a homokban
hangya tapossa
három madár felettem
száll
nem tudják, hogy élek
gránitszürkébe fordul a nap
nem lesz idő
nem lesz tér
fagy lesz, megrekedt atomok
a házamon
elemelhetem vajon azt a kulcsot,
úgy, mint aki lesodorja a kabátjával és felveszi?
mint aki rátalál a kulcscsomóra az utcán?
elemelhetem, amikor senki se látja?
amikor mindenki ott van a világosban?
visszaadhatom-e az ellopottat?
visszaadhatom-e úgy, mintha puszta
késedelem volna?
az utolsó vacsorán ki mer megszólalni?
ott, ahol a várakozás feszültsége
keveredik a búcsúzás alélt
némaságával.
az újjászületés misztériuma
a világvégén vagyok a lombok suhogása
roskadó viskó léce
egy pillanat és szétfeszül az ég
villám csapódik az angyalokba
szétszórják viaszos szárnyukkal
felszabadulásunk szegeit
bach szól, lehalkítom
különben felgyulladok
egy örökké tágas szobában
lebegő medúzába ereszkedünk
és elfelejtjük a színeket
a pólusok vonzását
a taszítás távkörét
elfelejtük a nyelveket
az emlékezet tükrében
alászállunk, ahogy
a távolodó madarak
olvadnak egybe
a feketeség elemeivel
a szél betöri az ablakot
harmadnapra föltámadott
jelenlét
harisnyák a műanyag lábakon
feszülnek, akár a korpusz
elveszítettem mindent
átlátszó árnyék a jelenlétem
elmúlt a látvány
ahogy a görbe hátú ember
elmegy előttem az esernyőjével
elmúlt a mélyzátony apálya
a tavalyi terhes nők sincsenek sehol
a dombokba vetített kerekségbe ágyazódtak
miféle szellem lüktet bennünk,
s mi ez a dobogás, mely elűzi és befogadja
a diszharmóniát?
Kontempláció a füstben
Ki találja meg hamarabb,
és ki felejti el mielőbb?
Ki keresi egyáltalán?
A mellékágak szálai egybefutnak
és fényesre csiszolja sugarát a nap
szellőnek hangja nincsen
ha fák nincsenek
Nap- ima
felkel a nap, mert felkelni szent
lassuló gesztusok
között bukik le újra
minden lépte más
nem szüsziphoszi munka
minden lépte ugyanaz
villámcsapás
egy reggeli ébredés
alkonya
tenger
köröm tépi fel a jeges tengert
fel-fel buggyan a lékből a genny
kiismerni a tengert
amikor lágysága átcsap fagyba
rácsapott a szél
és este lett
