Ugrás a tartalomra

Csodával határos – László Noémi versei

Gustave_Caillebotte_ festmenye_ Laszlo Noemi_ verseihez
Gustave Caillebotte (1848–1894 ) festménye 

Csodával határos
László Noémi versei

 

 

CSODÁVAL HATÁROS

Lomha nyárban aszalt gyümölcs a földem.
Gömbölyű volt, párolgott,
amikor föltűnt előttem.
 
Most a hideget, meleget egyformán ontja,
pályáján halad, hiába hordoz életet,
látszólag semmire sincs gondja.
 
Fehér, piros, zöld, kék és sárga,
kering szenvtelen törvények szerint,
próféciákban ecsetelt balvégzetére várva,
 
de nem hagyják el medrüket folyók, tavak,
nem sodródnak az űrbe ki
tengertől tengerig vándorló madarak,
 
földrészek költöznek,
szigetek buknak fel, süllyednek el,
kaktusz-rengetegek dacolnak szélvihar
 
léptéken túli tölcséreivel,
tűzhányók köpnek lángot szanaszét,
és minden tudásunkkal fölvértezve sem
 
bírjuk feltérképezni sejtjeink
évmilliókon átbukó,
lélegző esőerdejét.
 
 
 
NE GONDOLJÁTOK
 
Ne gondoljátok: sehol sem lakom.
Három diófa nyomja mellkasom.
Röpül fölötte gólya, vércse,
körülhurkolja nagyanyám
örökös nevetése.
 
Ne gondoljátok: összetört a táj.
Süllyed és foszlik minden akadály,
hegedűszóra, önként, lassan,
mint nagyapám a táguló,
égi szőlőlugasban.
 
Ne gondoljátok: eltompult a kés.
Csontomban áll meg minden ébredés,
telekarcolja gyors igékkel:
apám nem adhat igazat
és anyám nem az étel.
 
Ne gondoljátok: csak szavak, szavak.
Történeteim elborítanak,
mint friss vásznat, mohón, a festék,
mint esővíz halott és élő
gyermekeim testét.
 
 
 
TUDATOSSÁG
 
Nem tudtam: merre visz,
nem tudtam: létezik,
pedig sokan tolongtunk épp e lépcsőn,
öklök, karmok, kezek, karok
súlyától rogyadozva,
 
emlékezetemben tücsök, kalász,
tündér, kút, megitális rózsa,
északi szél, hínár és hangaszál,
még le nem téptem, apró volt a nyár,
az ősz homályos, nem halott.
 
Azt hittem, szóláncom ragyog,
s nem vettem észre: hallgatok,
hiába testemben az összes égitest,
hiába huszonegy esztendőm
mámorító távlata,
 
ha valaki a lépcső túlsó
végéről egyetlen pillantással
erőfeszítés nélkül vág haza,
hogy nem tudom: mi fáj, mi ég,
borul és roskad, ami tündökölne.
 
 
Nem volt
se fönt, se lent,
csak határtalan, tiszta tér,
és a zavar hangtalan szűkülő
siralomvölgye.
 
 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.