Debüt – Tokos Bianka
Tokos Bianka
1991-ben született Győrben. A Veszprémi Pannon Egyetem Összehasonlító Irodalom- és Művelődéstudomány mesterszakának végzős hallgatója.
tovább
kívülről nézed
ahogy a felismerés elvezet oda
ahol le lehet ülni
az utcasarkok ébredéseire
de mindig közbejön valami
a kövek félálomban azt beszélik
még aludni akarnak
nézni
ahogy velük alszik egy arc
egyszer majd mi is
így halunk meg
ül
Mészöly Miklós Szerelem című versére
megállnék, de útközben lakom
mint egy fa önmagában
ez kevés
a rés észrevétlenül tágulni kezd
ez a fa lehetne nekem ajtó
és akkor mindig otthon lenne
esti
keresem a választ
hogyan lehetséges
ilyen könnyen élni
mindent rajtad keresztül látni
csak azért imádkozom
ne szólalj meg
ne tudjam meg azt
amit olyan sokan akarnak
titkolni előlem
minden lépésem féltve őrzik
nincsenek sehol a dombok
csak hazudtad a tájat
észrevétlen
figyeld az ívet
arra figyelmeztet
a madarak gyorsan
elköltöznek
egyikük
az ív első pontját adja
itthon marad
lefelé görbül a szárnya
soha nem kérdezik
akar-e repülni
szinte ember
tű
a kézi varrás szépségeiről
akartál beszélni
eltitkolni
nekem mennyire nem megy
csak betömöm a réseket
semmit sem értek
elszöknék
de tudom
utána jön az őszinte rész
amikor jelzed
milyen szépen tisztítom meg
a hazavezető utat
hozott
Schein Gábor az utca öble című versére
a lélek, akinek mostantól hat hete van,
hogy elhagyja a testet, nem siet,
a madarakat figyeli, amelyek
először szólalnak meg egy hosszú január után.
a jelen érdekli, nem az emlékezet,
a következő pillanat úgyis gyorsan itt van,
hanyatt esve érkezik, és csak reménykedik
nem látják meg azonnal.
egy-két perc kimaradhat,
azt a legvégén visszakapja.
átugorhat néhány fázist,
kimaradhat néhány lépés,
mint az öregedésben.
mindig hibásan másolódnak a sejtek,
egy másik ember készül folyamatosan,
de hiába akar örökre itt maradni,
mindegyiknek haza kell érkeznie
az üres időben.
