Nagy Zopán

Látens, No. II. – Negyedik rész.

A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.

 

Toxikus ligetből, vagy erdőből került elő a Lány. – Gondolja később a leíró. Több-napos bódulatból, hebegve, zavarosan heherészve, másvilági tekintettel, átvérzett alsóneműben, kissé megtépázva, maszatosan, de finom rostokkal, zamatokkal átitatva, különleges kipárolgással ájulva be a férfi lakásába. Nem hipnotikus állapot, nem ajzószerek általi befolyás, de nem is az a bizonyos (késő-kamaszkori) „toxikus sokk-szindróma”… Az előzmény ismeretlen, és később sem érkezik magyarázat. A padlón fekszenek (azóta is), ölelkezve, némán…

Az öngerjesztő-önsemmisítő Lány egyik visszatérő jelenetében: az Éjerdő kéklő fái között a fiatal Djuna Barns állt. Fekete bársonyfrakkján vérpiros pöttyök bizseregtek, fekete, csipkés kalapján jégmadár tolla rezgett. Az életnagyságú, nyolcszögletűre csiszolt obszidián-tükörben figyelte magát. Tükörszobor a belső erdő közepén. Neszre nesz. Lidérc vagy faháncs-repedés: egyre megy… Egy lehetetlen tisztáson: füst-kvarcos légharmat, és achát-kékes mérges kéreg neszezett…

*

A férfi tüdejéből, torkából (a hajnali köhögés-szóló közepette) most először, meglepetésszerűen: articsóka trillája és kabóca cirregése keveredett, egyszeri, talán megismételhetetlen tónust hozva felszínre, hogy az majd, ismertebb hörgés-krákogássá ülepedve, monotóniába fulladhasson…

Az „intro-vénás” intelmek és (z)engedelmek után a férfi: e-havi diétás reggelijének összetételét olvasgatja: diklofenák-dietilamin, butil-hidroxitoulol, karbomer, kókuszalkohol, kaprilát-kaprát, dietil-amin, izopropil-alkohol, parafin, propilénglikol, eucalyptus sting, és a fanyar fullánkra egy jó adag makrogol-cetosztearil-éter!

A nap így „tökéletesen” telik. Légiesen könnyed, ködfelhőktől színes, foszlányoktól réteges, lepedékektől ízletes… Stressz-mentes töltődés – és révedés az egész…

Lefekvés előtt pedig (hogy az álom is édeskés legyen) a következő adag ajánlott: diklofenák-epolamin, Dali (ph) parfüm, makrogol-sztearát, cetosztearil-etil-hexaonát, majd egy pohár tisztított vízzel hígított trolamin-dudududream, azaz: egy marék dadaálompor-reszelék… --

 

S jött, jött, jött felém – a leíró egyes szám elsőre vált – (nem tudni, hogy álmon innen- vagy azon túlról) a hang-orkán, a gang torkán:

a veszteség ma is hiánytalan; elhalasztott ájulás; megismételt (cavintonok hiányából is fakadó) temetés; hibákat hiábavaló keresztez, publikum röhög egy keresztet; a fogcsikorgás is repetitív; építik a bunkert a bűnkertben; tagadás görcsei naponta; gőzhenger énekel, hörög a ködpumpa; sebrés ásít, sebtapasz virágzik; visszavarrt szemöldök: viszkető tükörben; a számtalanság zavart okoz, a fényszennyezés nemkülönben… – a szőrökkel-, belekkel-, hártyákkal-, vérkásás embriókkal- pikkelyekkel teli poharak, üstök, kádak, lombikok kiállításán egy hatalmas elektromos hárfához (rózsaszín szögesdróttal) odakötözött, kasztrált örvös-medve énekel; ismeretlen lények kórusa siratja a Holdmedvét; madrigálok egy vágóhíd dísztermében… - -

Anna, Flóra, Lívia, Sarolta és Rebeka, Betti, Sári, Danila, Katarzyna, Agata, Alicia repeta: és felsejlik és oldódik, majd elfoszlik a megidézett orgia…

(Hemorrhoids és Hemoptysis is a helyszín felé közeledik…)

Képek, hangok, jelenetek csúsznak egymásba: Priapus-szobrok, Anemona, Übü Mama: obszcén „epigrammák” és profán örömódák kavalkádjában (Kantinától – Konobáig, Konobától – Kantináig, sajátos ritmusokban:

meztelen talpakkal taposott osztriga-szemek; ego de absolvo; „phall ostora”; pop-skolasztikus (f)elszolgálók; üvegszekrény-látomások (Musée de Cluny?); tripp-trapp – és sztriptíz; „Mascherata Sanctae Entis”; kényszer(képzetes) rítusok, mutációk: álarcfoszlások idején… Könny-embrió; hold-harmat…

*

Más! – Szőrös ladik, mint mobil-koporsó, gördülő „dácsa”, vagina-iglu-parádé száraz-nedves hasonmása; lezárt kajak; abszurd manzárd; hétvégi rakéta (utazó nagykövetnő-álcázat) tartozéka; főutcai suhanó subagép; belső verejték – ingerencia – mákony – gerjedelem – váladék; plasztikus nedvezés-felszívó puhasün-óriás demonstráció! – Más szóval:

ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá - - óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó:

vagina-volvóóó; vulva-tank; drabális kanális; mozgó („orginális”) puha rejtek „kegyhely” – s mindez: Übü Mama érkezése (felénk) a Szent Isten körúton… - -

 

Kissé más:

Szőrös automobilon gurul be Mama.

Korok brutális viharaitól kifordult öle,

sátorszerűen kitágult bőrfátyol-lebernyege,

mint eltorzult, utazó viharkabát: a Ma…

 

Viaszkos ponyva; mocskos háborúkat megélt,

fortyogó orgiákkal dagonyáztatott bunda.

Szaftos-réteges belsejében pokoli banda

lehelte már ki, fullasztotta be életét…

 

Mama, e kéj-étkektől nőtt, hatalmasodott,

hogy jól ráhúzhassa alulsó magát

mindenes magára – s fene-dús farát

mobilként vonultassa. – Lám, már jön is amott… - -

 

Kissé (megint) más: ama szőrös autón gördül be Mama. A tetőn kibújik, lucskos haj-fejét a puha-zipzáras nyershús-nyíláson át rázza felénk, miközben siklóféle csúszómászók hullanak haláli arcából… A tetőnyílás, mint piros polip-has;  óriási kagylórés – és ő (ó!): önmagából kiforduló, szőrlényből kibuggyanó, koszfoltos, rózsaszín-véres, zsír-szennyes Mama. A mindennel megkent háj. Ő, a háj-madám…

*

Ütőerem (nyaki lüktetésem) elvágása után, delejes sugallat által, egy fekete-vérarany foltos kígyóbőr-lépcsőre ültem (a pályaudvar közelében) – és a csattanó maszlagok távoli fortyogására gondoltam (ó, ördögmag, jaj: datura inoxia), a betemetett ember (a „varázsló”) kertjében… – Ám a délutáni lidércnyomás, a két méter mutáns-húsra olvasztott, kopasz bőrmassza-kabát alól hadonászó rugósbicska: zaklatott ájulásomba vágott, és szúúúúúrt… - -

A plasztikus küszöb most nyúzott ugródeszka, melyen fátyol-foszlányos lelkek vesztegelnek, és a múlt-jelen morzsáiból tétován lefetyelnek…

*

És itt, figyelembe véve az alvajárás enyhítő körülményeit, melynek terein, időzónáin belül a Lány-nő, Fiú-férfi személyiségei, szerepei is váltakoznak: egy előadás részleteibe tekinthetünk be. A többszörösen ki- és befordult színpad képe önkényesen változik, miközben különböző nemű- és korú hangok szólalnak meg. „Asztro-fília, zodiákus-fóbia”. Mindez magnetofonról szól, tagoltan, kissé recsegve:

 

1.      Felhevült fejemben szarvtalan szavam kong. Tavasz van, s rügyetlen homlokom mögött egy koros Kos toporog. Mars odébb, emitt tág horizont hívogat! Bent vagyok, át kell hát törnöm lim-lomból eszkábált ajtókat, falakat… Tűz, csendesedj! – A daganat felszakad, ha engedi a lakat…

(Egy kéz, majd kettő: a homlokot tartja.)

 

2.      Duzzadó erezet, lüktető nyaki ér, fujtató Taurusz. A gége: pata-görcs; gége-rák és gyilok-csomó. A valóság csak az otthonban valós. Az étel, a család-meleg jó istálló… Vénusz simogat (alig van Bika-szag), s a nagy terv elaltat… Őseim tisztásán sok jó fű megterem; álomban nem zavar sem sírás, sem tetem…

(Két kéz: erősen fogja a nyakat.)

 

3.      Ketten vagyok. Ketten vagytok, ketten vagy… Többfelé kapkodok, szárnyalok, és (valótlan szerepekben) többfelé is zuhanok… Szétszórok, elhagyok, megtartok, nevetve tervezek; emberi barátot légies lényemmel elképzelt szférákba, kacagva emelek… Kasztór és Pollux, úgy hittem, bennem Egy! Félvállról véve ezt, a játékot komolyan: merkúri jel és csel jön felém a széllel, de amint mozdulok, megint más érdekel…

(Két tenyér: a két vállat tartja.)

 

4.      A Holddal együtt kelek (ébredés-egyveleg). Érzékeny rétegek ivódnak belém, oldódnak fel bennem. Mellkasom mindenképp megremeg, ha átható ember vagy az áhított tenger influenciái közelítenek. A hullámok gyakran megsebeznek, s a partokon vánszorgok félig eszméletlen. Kicsorbult ollóim és védőrétegeim ápolásra szorulnak… Lassan érem el, amit meg sem tervezek; intuitív végzetem sokaknak csak sejtelem, míg apállyal együtt mélyülő szemeimben megalszik a nyár…

(Két kéz ujjai: a melleket simogatják.)

 

5.      A fényt, kezdettől fogva gyűjtöm. Sörényem aurája és büszke (magam által csöndben felmagasztalt) tartásom a Nap sugarait verik vissza felétek. Uralkodói szívem, a feladatok terhétől sok esetben meghasad, mégis csak fölfelé nézek – és belátom, hogy Nekem kell irányítanom… A kudarc mérgező látogató. Ha senki sem lát: befelé ordítok, s ön-húsomba karmolok…

(Egy tenyér: erősen tapad a szívre.)

 

6.      Szelíd vagyok, akár a búzakalász. Színem a barna és a szürkés-kék. E földön, amit kell, gondosan végzem el… Tolakodással senkit meg nem sértek, ám a sorvadástól félek. Gyomromban szorong a szenvedély hiánya… Szűzföldi Novalis közeli kérgein, Novalis távoli, tünékeny tájain a képzelet megreped, míg énem józanul rendszerez, s tipikus bennem a mínusz animusz…

(Egy ököl: a gyomorba fúródik.)

 

7.      Az egyensúly árnyékában, a légnyomás-tartományban: túl-lengek és fölengedek, földi jegyből, stabil kegyből, a sokféle nem-értésből lépten-nyomon kilebegek… Az őrület, a költészet, ágyékommal és elmémmel jegyben járva megremeg; s kreatív csábításom, ingadozó, félre-kúszó, játékos, de nagyravágyó (akárcsak szép félhomályom): megbízható, ingatag…

(Két tenyér: a csípőcsontokra kapcsolódik.)

 

8.      Tövis és dárdavég, ami rég belém tört. Tengernyi sivatag, véd és eltakar. Megedzett mindegyik, bárkit átszúrhatok; bolygómban csábítás, halálos jóslatok… Fekete és vörös, fondorlat, ámítás, misztikus ábránddal tüzeket ápolok… És lassan megvalósítom, és lassan bekebelezem, vagy, ha nem: kedvesség csapdáját belétek ékelem…

(Egy kéz ujjai: a nemi szervvel játszadoznak.)

 

9.      Vágyak és magaslatok, züllés és vérengzés… Megcélzom az izzó Napot! Terveimet magasztosan megperzselem – s Kentaur toporog növekvő képzetemben… Modell vagyok, költő, szájhős, zenész, botrányhős… Ábrándozó családanya. Gyermekeim célkeresztben, tűzharcban és ketrecekben… Egyedül, a kiemelkedésben…

(Két tenyér: a combokat simogatja.)

 

10.    A hegyeket módszeresen mászom. Följutok, majd újra kezdem. Mindig újra kezdem, hogy elronthassam. A javítások tovább visznek… Akaraterővel operálok, görcseimmel fojtogatok. Hűséges vagyok: a kegyetlenkedéshez, az önzéshez, a szorongáshoz, a perverziókhoz, a megbízhatósághoz, a szerető szeretetének szeretéséhez, a szenvedélybetegség(ek)hez, a művészetekhez, az álmok éber újra-álmodásához, a földi körülmények sajátosságaihoz, a képzet-társításokhoz… Szaturnusz gyermeke vagyok. A pontosság lassan öl…

(Két tenyér: a két térdet szorítja.)

 

11.    Különcségemet hamar elfogadtam. Szabadságom és kötöttségem is páratlan. Korok zengenek rólam „ódát” = „odaát”… Szokásaim, öntörvényű okosságok, melyek elvonással, bonyodalmakkal is járnak. Zsenialitás, külsőségek káosza a végsőkig elkísérnek; a hatalmas Uránusz excentrikus hatása járja át, s ragyogóan csobogtatja áttetsző erezetemet… Ha a koromat megelőztem, úgy érzem, akkor is késtem…

(Két kéz ujjai: a lábszáron simulnak lefelé.)

 

12.    Megbízható halvér-folyam. Vibrálás és befordulás, szexuális ficánkolás… Duplaságom előny, hátrány: szenvedély, majd sértés, ármány… Ápolok és alázkodom, csábítok, de bennem horog. Odaadás, félreértés, izgalom és örök kétség… Az árral szemben, az ár alatt; az örvényben, de minden áron…

(Két tenyér: a talpakat izgatja.) - -

*

Itt pedig a Zodiákus álnevű sorozatgyilkos két levelét olvashatjuk. A korrektor-robotot kikapcsoltuk, így eredetiben, hibáival együtt közöljük az írásokat.

„Szeretek embereket ölni mert élvezetes élvezetesebb mint vadállatokat ölni mert az ember a legveszélyesebb minden vadállat közt a gyilkolás oly hihetetlen élményt jelent még élvezetesebb mint egy lánnyal lenni (pinapinapina) a legjobb része hogyha majd meghalok a paradicsomban fogok újjászületni és mindenki akit megöltem a rabszolgám lesz nem mondom meg nektek a nevem mert megpróbáljátok majd lelassítani vagy megakadályozni hogy további szolgákat gyűjtsek a halál utáni életemre” – ebeorietemethhpiti.

„Fiatal volt és gyönyörű, de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje? Azt mondtam neki hogy eljött az idő arra hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be.” - -

A sorozatgyilkost soha nem fogták el. 2007-ben, egy Dennis Kauffmann nevű férfi azt állította, hogy elhunyt keresztapja volt a Zodiákus. A neve Jack Tarrance volt. Saját állítása szerint akkor vált gyanússá előtte, amikor meglátta a kézírását, azután látta, hogy egyértelműen hasonlít a fantomképre. Azt állította, hogy Tarrance bevallotta neki a gyilkosságokat telefonon. Nem kevesebbet állít még, mint hogy Jack Tarrance nem csak hogy a Zodiákus, hanem a Fekete Dália gyilkosságot is ő követte el. Ezt a Jack házában talált fényképekkel tudja bizonyítani. Jack Tarrance kézírása egyértelműen hasonlít a Zodiákuséra, a fantomkép is hasonlít rá, és a személyleírás is. Kauffmannak van egy weboldala, ahol összegzi a néhai keresztapja ellen felhozható bizonyítékokat…

*

Tё dua shume, Yas kasirim kasi, Ha eh bak, Mikvarxar, Jeg elsker dig, Ég elska pig, Ezhele hezdege… – sorolja a Lány, aztán a világ összes nyelvén leírja: szeretlek.

 

A művet a szerző saját fotográfiái illusztrálják.