Verselj a nyárra! – Világít fehér combhúsa – Dimény H. Árpád verse
Verselj a nyárra!
Világít fehér combhúsa
Dimény H. Árpád verse
bankett után ketten haza
június fojtó illata
kék vagy lila az éjszaka
távoli fénylő boltsora
utcákat borít burokba
vállpánt nélkül szaténruha
elindul megáll tétova
világít fehér combhúsa
vállamra hajol kuncog a
nyirkosan tapad bugyija
a szögellet hideg fala
rázkódik háta tompora
suta mohó kézmotolla
orromba első nőszaga
ó az a húsmeleg hiba
bálnaszíveink moraja
csalán csókolta vádlija
költészet–filozófia
hasonló kategória
szavakkal nem lett kimondva
…
találkoztunk két napja
egy csóktalan hé szia
férjezett és két fia
…aztán feltett szándéka…
… persze biztos addigra…
akkor megint annyira
bronzbőr arany hajcsiga
mohó vágyam agyara
ajkát sebzi harapja
…
vízre-hajló fák dús lombja
nagy zöld csöppje csak hullana
ez üveg-gyümölcsöm nyara
egy csapásra szétrobbantva
nem szól de bármit mondhatna
szemeink párzó vadlova
egymásba mar négy pupilla
emlékvers varrva vádlira
mennem kell… várnak… hát… szia
