Istenről gondolkodni már önmagában imádság, hiszen amiről gondolkodunk, belakja a mindennapjainkat, az álomba is beköltözik. A gondolat formál bennünket, és mi is formáljuk a gondolatot, az Istennel teljes gondolat termékeny és jóra vezet, az optimizmus, a derű vagy legalábbis a megnyugvás felé tereli az embert, világosat teremthetünk, nem sötétet.

Bálint Tamás, a kolozsvári Előretolt Helyőrség egykori kiskatonája személyében ma már elismert – legutóbb József Attila-díjjal kitüntetett – tisztet ünnepelhetünk. Annak ellenére, hogy a székelyudvarhelyi költő az irodalmi garnizon öreg harcosának számít, hisz első kötete 2007-ben, immár 17 éve jelent meg, nem vádolható azzal, hogy felesleges versekkel, ne adj' isten, verseskötetekkel duzzasztotta volna az amúgy is zubogó kortárs versfolyót.

és mi lesz a fákkal ezekkel a zöld teremtményekkel amelyekre sosem figyelünk

csodaszép az új hó, vasalt damasztabrosz kertemben. a fagy, mint a hajra permetezett lakk,  megőrzi a piciny lábnyomokat.

De hogy éppen Petőfivel, aki, ha elsétálna mellettem az utcán, napszemüvegben és szarvasbőr zakóban, talán rám sem pillantana.

az ahogy az ujjaid közé vetted és elharaptad tudtam hogy lesznek ezek a napok amikor gyümölcstől gyümölcsig élünk a cseresznye húsának édes-csodás  zamatáért az ajkadon

Téged is kettészakítottak.
És megtömték szánkat hallgatással.

a szomorúságot mindig úgy képzelem el mint amikor autóval megérkezel egy idegen vidékre és a korábban látottakból semmi sem készített fel arra ami ott fogad

Lányok érzékeny haja lebben át a
zátonyok közt, s izzik a Nap melírje
távoli fürtben.

Csak menni a csillagot követve,
Indulni a jászolig Uram.

fújják a markukat
ellenfényben tajték-glóriában

Az Irodalmi Jelen csapata október 4-én, népes közönségével együtt ünnepelte 15. születésnapját a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Komoly és vidám felolvasások, slam és vetítés, ünnepi falatok – beszámolónk a helyszínről, sok képpel.

vállpánt nélkül szaténruha

elindul megáll tétova

világít fehér combhúsa

vállamra hajol kuncog a

nyirkosan tapad bugyi

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!

Valahányszor tükörbe nézek,
ott egy sötét folt, bal felől,
mintha láthatatlan résekből
árnyék szivárogna
a járomcsont alatti siralomvölgybe,
ott őrlik egymást porrá a tiszta igék.

hiába igyekszik az idő nem / tehet ellenünk semmit sem ma is / csak az számít hogy ő él belőlem / minden más csak kimért póz és hamis

mindenről tudnod kellene kertünkben halott
vakond mert nem cél az élet szerintem sosem
éltünk otthonos jeges fény semmi költészet