Elzárt repedés – Fellinger Károly versei
Hieronymus Bosch (1450–1516) festménye
Elzárt repedés
Fellinger Károly versei
FÁJDALOMCSILLAPÍTÓ
(Az ördög a részletekben lakik,
de ez amolyan részletkérdés),
hadd ne soroljam a többit,
a pokolban is a fűtést a napkollektorok
és a szélmalmok biztosítják.
A remény használt persely
a felszentelt, vadonatúj templomban,
ahol a hívek a falak lebontására
gyűjtenek minden áldott vasárnap.
ELZÁRT REPEDÉS
Elolvadt a hó, hát összeszedem a fűből az
egy hete kimúlt kutyám ürülékét,
unokám fésüli hajam,
azt mondja kopasz a fejem búbja.
Mi lesz, ha megöregszem, akár a Picur?
Akkor engem is eltemetnek a
kertbe, ahol már nem terem meg semmi.
Csupa vakondtúrás az egész, és úgy
néz ki, mint friss hantokkal a katonatemető.
Dédnagyapám sírját, ha meglelném,
kiásnám, majd teleszórnám
a hozzátartozók ósdi maroktelefonjával,
és mindennel, amit ő nem ismerhetett.
S a nap sírját megkerülné.
BEGYŰJTÉS
Péntek tizenharmadikán miután
kimertem a kocsonyát, s a bőrök és
csontok felét a kutyámnak adtam,
nehezen tartottam lépést a
megveszett sötétséggel.
Kimúlt ebem helyet cserélt a halállal,
jobb lett a szimata,
vigyázhat végre végzetére,
a kutyaólra.
