Ugrás a tartalomra

Verselj a nyárra! – Szürke nyári ég – Böszörményi Zoltán verse

Vigye magával az Irodalmi Jelen lírikusait, nyáron se feledkezzen meg a versről! Lapunk Verselj a nyárra! című lírai zsebrovatában szerzőink nyárral kapcsolatos impresszióit olvashatják. Tudja meg, hogyan nyaral a költő, mit gondol a forró évszakról, milyen képzettársításokra ihleti a nyár.  Ezúttal Böszörményi Zoltán Szürke nyári ég című versét ajánljuk figyelmükbe.

Szürke nyári ég

Böszörményi Zoltán verse

 
Hozzád igyekszem, vállat vonva, fenn
a szürke ég oldja bennem énekét.
(Mit ígér, ki naponta jajongva kel,
s ajtót nyit az éjre, mintha értenék.)
 
Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.
 
Esik. Lábadozik a szomorúság,
a félelem törékeny ágára ül,
szívemben elhervad a szó, ború szánt,
miért maradtam ily árván, egyedül?
       
        Míg igyekszem, szavak futnak énelém,
        szürke ég oldja bennem énekét.
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.