Verselj a nyárra! – Szürke nyári ég – Böszörményi Zoltán verse
Vigye magával az Irodalmi Jelen lírikusait, nyáron se feledkezzen meg a versről! Lapunk Verselj a nyárra! című lírai zsebrovatában szerzőink nyárral kapcsolatos impresszióit olvashatják. Tudja meg, hogyan nyaral a költő, mit gondol a forró évszakról, milyen képzettársításokra ihleti a nyár. Ezúttal Böszörményi Zoltán Szürke nyári ég című versét ajánljuk figyelmükbe.
Szürke nyári ég
Böszörményi Zoltán verse
Hozzád igyekszem, vállat vonva, fenn
a szürke ég oldja bennem énekét.
(Mit ígér, ki naponta jajongva kel,
s ajtót nyit az éjre, mintha értenék.)
Kedvelt szavaimban magamban viszlek,
tervezek veled nyarat, új ölelést,
selymek ragyognak, a fény is felszisszen,
ha szomjas ajkam lángoló ölbe ért.
Esik. Lábadozik a szomorúság,
a félelem törékeny ágára ül,
szívemben elhervad a szó, ború szánt,
miért maradtam ily árván, egyedül?
Míg igyekszem, szavak futnak énelém,
szürke ég oldja bennem énekét.
