Szőcs Géza: A világ problémakatalógusa 50 miniatűr fejezetben

Szőcs Géza

A világ problémakatalógusa 50 miniatűr fejezetben

"Démétér Krétából érkezett s egy barlangot fedezett fel Szicíliában, a Kyané forrása közelében. Ide rejtette lányát, Perszephónét, s két kígyóval őriztette. (...) A barlangban a szűz gyapjút szőtt, ahogy Athénban is szokásos volt. Épp egy nagy szőttesbe kezdett – köpenynek szánta az apja vagy az anyja számára –, amely az egész világot ábrázolta." Ezek Temesvár jeles szülöttének, a múlt század legnagyobb hellenistájának, Kerényi Károlynak a szavai, Diodorus Siculus és Claudianus nyomán.

Queequeg, a magyar fordításokban Kvikveg, a bálnavadász hajó polinéz szigetekről verbuvált szigonyos matróza  "sok szabad idejét töltötte azzal, hogy mindenféle groteszk alakokat és ábrákat vésett a koporsó fedelére; mintha a maga kezdetleges módján teste összefonódott tetoválásainak egy részét akarta volna lemásolni. Tetoválását szülőszigetének egy elhunyt prófétája és látnoka csinálta, aki a hieroglifjelekkel testére írta teljes elméletét mennyről és földről és misztikus értekezését az igazság birtoklásának útjáról; ígyhát Queequeg a maga személyében megfejtendő rejtély volt; csodálatos mű egy kötetben, melynek titkát azonban önmaga sem tudta elolvasni, bár eleven szíve köztük dobogott". Ez pedig Herman Melville leírása a Moby Dick című regény egyik illusztris figurájáról.

Ha a két kísérlet mellé (1. szőttest készíteni, amely a világot ábrázolja, illetve 2. a menny és föld és az igazság birtoklásának leírását testre tetovált jelekben és koporsófedél-ornamentikában rögzíteni), ha e két kísérlethez hozzávesszük a mandalakészítők becsvágyát, akik kicsiny geometriai ábrákba absztrahálják-sűrítik a világegyetemben uralkodó erőket, gyakran útvesztőszerű lenyomatokban jelenítve meg a mindenség tenyérnyivé szublimált térképét – akkor megkaptuk azt a három pontot, amelyek mintegy meghatározzák Benyhe István tenyérnyi kötetecskéjének is az alapállását és látószögét. Ki vitatná Hermész Triszmegisztosz feltevését, hogy ami lenn van (vagy benn van), az nem különbözhet attól, ami kinn, fenn vagy bárhol máshol van? Hogy ugyanazon törvények uralkodnak a világegyetemben, mint az emberi lélekben, elmében, tudatban, közösségekben?!

Az önmagát az ősrobbanás óta újjá- és újjászervező anyag örvénylése, a minden létező és minden történés mögött első mozgatóként ott működő tömegvonzás törvényének sodrása: ez az a háttér, amelyből a szerző analízisei kiindulnak, gyakran ezekből az őstörténésekből származtatva le a világunkban elharapózott gondokat vagy egyszerűen csak a világműködés szabályszerűségeit. Benyhe István az új ezred kezdetének egyféle probléma-katalógusát összeállítva nem egzakt térképészként jár el, hanem sokat látott bölcsként fogalmaz véleményt bűn, jog, morál, igazság kérdéseiről, közösség, nemzet és általában a bolygó élővilágának és az emberiségnek a helyzetéről. Gondolatmenetei, meglátásai, összefüggés-érzékelése elbűvölőek és imponálóak, olyankor is, amikor nem mindenben osztjuk a véleményét. Egészében véve egy kis deduktív remekművet tartunk a kezünkben, amely a nagy összefüggések felől a zoom módszerével közelít a kicsi felé, az egyetemes felől a partikuláris felé, az általános irányából a konkrét irányába.

Fel kell tennünk a kérdést: hozzásegítí-e olvasóját ez a kis világmagyarázatba oltott útikalauz ahhoz, hogy megoldja saját problémáit, részesül-e legalább valamelyes segítségben legalább legkínzóbb mentális, pszichés és morális problémáit illetően? Még inkább: motiváló impulzus-e a könyv ahhoz, hogy részt vegyen – akarjon és képes legyen részt venni – a nagy kollektív megoldásokban, amelyek legalább javíthatnának a világ helyzetén? Nyújt-e ez a Megoldóképlet című kötetecske megoldási képletet azokra a komplex gondokra, amelyek miatt boldogtalan az ember, és veszélyben látszik forogni az emberi civilizáció? Mutat-e kiutat is a szerző, avagy csak precíz leírásokkal, olykor konklúziókkal és tanulságokkal kívánt szolgálni olvasóinak?

Nos, megoldást, úgy is, mint valamilyen konkrét kulcsot egy konkrét zárhoz e mű nem ad a kezünkbe. De hogyan is adhatna – morfondírozunk –, mikor épp maga e könyv világít rá a krízis mélységeire és a tornyosuló gondok súlyára. Nem. De ha kulccsal nem szolgál is nekünk, ha megoldást nem kínál is, kétségtelenül jelentős fogódzó az olvasó számára, aki el akar igazodni ebben a minden eddiginél áttekinthetetlenebbé vált világban, aki meg akarja érteni, sőt értelmezni szeretné e világot, hogy végül saját maga találja meg a megoldás képletét legalább önnön sorsproblémáira, s ezeken keresztül – ha csak egymilliárdod  vagy hétmilliárdod részben is, ha csak ekkorácska felelősség-hányaddal is – a bolygó élővilágának jövőjét megkérdőjelező kihívásokra.

Némi játékos öniróniával szólva: ha 10 millió, vagy pláne 7 milliárd ember elolvasná e könyvet, s felismeréseit mindenki magáévá tenné, még az is lehetséges, hogy közös megoldás – megoldóképlet! – születne  a nemzet, netán az emberiség számára, de legalábbis felelet arra, hogy mi dolgunk e világon; értve ezen, hogy mi a felelősségünk és milyen feladataink vannak, ha azt akarjuk, hogy a magyar nemzet magyar nemzet maradjon, általában pedig hogy az emberiség túlélje e mai válságát is.

______________________________

Benyhe István: Megoldóképlet. Gondolat Kiadó, Budapest 2016.