Ugrás a tartalomra

 

Az életem egy névutó – Bék Timur versei a Debütben

 Bék Timur
 
Az életem egy névutó 
Bék Timur versei a Debütben
 
 
Nihil
 
Kávézacc a csésze alján;
leült bennem az érzelem.
Céltudatom szikkadt partján
törölgetem száraz kezem.
 
Nem vágyom, és nem akarok,
ez a semmi csak az enyém.
Elfödnek a lábak, karok
önmagamnak hullahegyén.
 
Az életem egy névutó;
befut alám, mire fölér,
hónapokon általfutó,
bágyadt cigarettafüzér.
 
Hajdan kőből előtörtem,
és ma az a sok víz hol van?
Aszalódom meggyötörten;
meder, vagy a folyó voltam?
 
 
Torzulás
 
Fonalam megfeszült, két vége bentrekedt
hosszú folyosóin e véres börtönnek.
Reménytől vetélten éltem itt éveket,
jártam szélein, hol kőfalak őrködnek.
Fejemen kétoldalt a magány tüskét font,
vérem sós, sötét, már cseppet sem királyi,
lábfejem a járástól elszarusodott;
látom, mit megöltem, azzá kezdek válni.
Olykor e termekben testekre bukkanok,
hegeikbe kardom pontosan illene.
Éhség mert csonkíthat, húsukból nem hagyok,
arcukról eltűnt a különbség érzete.
Nem juthat ki senki, én is majd itt halok,
s nem tudom biztosan, odakint éltem-e.
 
Kölcsönhatás
 
Kezem alatt válik
porszemmé a kő,
majd kezem lesz por fölött
kővé dermedő.
 
Bék Timur 1997-ben született Komlón, ám rövidesen Szászvárra költöztették, amit máig a „haza” szóval emleget. A bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban eltöltött négy remek év után (ez a reklám helye) Szegedre költözött. Jelenleg itt él és tanul, hogy később magyart taníthasson (középiskolás fokon). Három éve ír verseket.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.