Ugrás a tartalomra

 

Szeret, nem szeret – Eszteró István verse

 Eszteró

 

Szeret, nem szeret 
Eszteró  István verse
 
Talán hetekig, hónapokig vártam egy levélre, szomjasan,
mint sivatagban várhat megmentő vízpárát cserepes
ajakkal, kiszáradt torokkal homokdűnéken lábaló,  
eltikkadt pária, kapkodó kézzel nyúltam a postaládához,
pirulva is magam előtt a mohóságomért, a késedelem
okozta megaláztatás miatt, és dacból lassítva, kulturáltan,
papírvágóval bontottam fel, csak szemem sarkából
lestem bele önáltató alakoskodással, mintha nem érdekelne
a lélekbevágóan fontos tartalom, felőlem visszamehet
rögvest a poklok tüzébe, de leleplezett a ziháló légzésem,
a vibráló levélpapír lüktető ujjaim között, és immár
silány színjátékot  mellőzve olvasni kezdem betűről betűre,
egyetlen írásjelet el nem mulasztva, mintha virágszirmokat
tépdesnék: szeret vagy nem szeret, rám szakad-e az
égbolt, megnyílik-e alattam a mélység, egy árva kötőszó
is rossz ómen lehet, vagy ellenkezője, amíg villanva,
rebbenve nyargal tekintetem hegyről a völgybe, szóközök
havasán, lángoló indulatszavak erdején keresztül,
sorvégek omló szakadékain, szóhangulat ingoványán
egyensúlyozva, hullámzó kételyeken kel át, mint
Jézus a tengeren, járdaszigetek között, elmosódott zebrán
lavíroz, várakozni kell a forgalmi dugóban mássalhangzó-
torlódás miatt, jelzők jelzőlámpája előtt, balladai
homályban araszolni visszafelé mellékmondatok utcáin
egy elejtett tárgyért, kulcsszóért, hol egy cégtáblaként
függő kérdőjelbe ütközik, hol meg pontokon
iramlik  a remény zöldebb szómezőre … már a befejező  
sorokat  pásztázza végig, virágágyásokban egy-két
szóvirág kelleti magát, s tán suttogó lombú bokorrím,
hogy szeret, nem szeret, még tíz, még három lépés, utána
kimerülten kapaszkodhat a keltezésbe, megérintheti
a magányos aláírást, talán át is öleli, még nem fogta fel,
hogy vége, ennyi volt, most már elkószálhat kedve
szerint, ahelyett, hogy lezárt szemhéjak mögött követi
tovább, villámlik, dörög-e, vagy hétágra süt belül a nap,
aminek hiteles lenyomata szó szerint kiül az arcra,
nyílt levélként bárki emberfiának, hiába kerül borítékba,
miután ezer darabra tépem, vagy milliószor újraolvasom.

                                            

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.