Kortárs irodalomtörténet Csuhai Istvánnal Nagyváradon
Kortárs irodalomtörténet Csuhai Istvánnal Nagyváradon
Főleg Szegeden és Pécsen „időztünk” a beszélgetést hallgatva, Csuhai István ugyanis a szegedi egyetemi éveiről, a Harmadkor folyóiratról – melyet Kőrössi P. József, a beszélgetés házigazdája a kolozsvári Echinoxhoz hasonlított – és a pécsi Jelenkorról mesélt bővebben az esten.
Amikor a meghívott fölvételizni szeretett volna az egyetemre, a páros években Budapestre, míg a páratlanokban Debrecenbe vagy Szegedre lehetett jelentkezni, Magyarországon akkor csak ebben a három városban volt magyar–angol szak. Szeged mellett döntött, mivel a várost valamennyire ismerte, és az sem volt utolsó szempont, hogy ott tartottak előképzéseket is.
Szőnyi Etelka és Szigeti Csaba voltak számára meghatározó személyiségek, utóbbi egy órájára bevitt néhány irodalmi folyóiratot az előkészítősöknek, így Csuhai István 1979-től kezdve rendszeres olvasója lett az Élet és Irodalomnak, a Jelenkornak és az Életünknek. Az Életünkből Száraz György Tábornokok című írása, a Jelenkorból pedig Alexa Károly Mészöly Miklós-interjúja emlékezetes – idézte fel Csuhai István.
Az egyetemen úgynevezett reformképzésben vett részt, ezt a mai bolognai rendszer előképének nevezte, mivel három évig tartott az alapszak, és két évig a felső szak. Az egyetem viszonylag zárt, védett világában alapítja meg Takács József a Harmadkort 1984-ben, s ennek lesz a szerkesztője Csuhai István, ezekben az években honosodtak meg, váltak divatossá a felolvasóestek Magyarországon. „Nehéz dolog az élő költő, halott költő, mivel a költő a halála után pokolra kerül, talán lesz purgatórium, és a keveseknek a paradicsom, ők kerülnek be az irodalomkönyvekbe” – fogalmazott meghívott. Harminc év múlva tán hírük sem lesz azoknak, akiket ma piedesztálra emelünk, míg ötven év múlva egy ma szélárnyékban lévő költőről kiderül, hogy korának legnagyobbja volt.
Szegedről első házassága miatt került Pécsre, egy évig dolgozott a Baranya megyei könyvtárban, majd a Jelenkornál tördelőszerkesztőként alkalmazzák Parti Nagy Lajos helyére.
Ez a munka az ólomszedés idején nagyon „taktilis viszony volt.” Bár őt még Szederkényi Ervin hívta a laphoz, vele már nem dolgoztak együtt a hagyományosan hármas felépítésű szerkesztőségben (tördelőszerkesztő, olvasószerkesztő, főszerkesztő), azt azonban még megtudta, hogy a Csokonai Lili álnév valójában Esterházy Pétert rejti.
A beszélgetők felidézték a Jelenkor Csordás Gábor nevével fémjelzett korszakát, azt, hogy őt csak 1988 tavaszán lehetett főszerkesztővé kinevezni, mivel pártonkívüli volt, és a Búcsú és megérkezés című esszé kapcsán szó esett konfrontációkról is. Csuhai István elmondta, hogy szakmailag sokat tanult Csordás Gábortól, és ha eltért a véleményük egy kézirat kapcsán, érvekkel próbálták meggyőzni egymást. A viszonyuk akkor romlott meg, mikor Csuhai Takács Józsefet hívta a laphoz, két kollégája nem tudott együtt dolgozni, s ő volt az ütköző. Elismerően szólt ugyanakkor arról, amit Csordás önkormányzati képviselőként tett, például elérte, hogy a kulturális tevékenységet végző vállalkozásokat a bérleti díjak 90 százaléka alól mentesítsék. Csuhai 1991-ben lesz a Jelenkor főszerkesztője, majd 1999-ben egy év londoni élet következik – erről Gács Anna, a Törzsasztal korábbi meghívottja, Csuhai István felesége is beszélt –, az Élet és Irodalom versrovatának vezetője 2000-ben lesz.
Csuhai István arról is mesélt az esten, hogy bár friss diplomásként került a Jelenkorhoz, a kortársakkal való találkozások legtöbbje igazolta „idealisztikus, naiv olvasói” elvárásait.
Az esten természetesen a felolvasás sem maradhatott el, Csuhai István a blogján is olvasható, Weöres Sándorral való találkozását felidéző írását hallhatta a közönség. Az est végén Kőrössi P. József feltette a gyakran ismételt kérdést, a magyarországi olvasók miért nem figyelnek fel a határokon túli szerzőkre, akkor sem, ha a szakma pozitívan áll hozzájuk. Egyértelmű választ nem sikerült találni, de Csuhai István mintegy magyarázatként hozzátette: „Most nem az irodalom az, amire odafigyelnek az emberek”.
Fried Noémi Lujza
