46. Tokaji Írótábor III.
3. nap
Megkezdődtek a szemináriumok, melyből jómagam az avantgárd szekciót választottam Sturm László vezetésével, és meghallgattam Kelemen Erzsébetet, aki Újvári Erzsi avantgárd költőnőt idézte meg, majd Petőcz András tartott előadást az avantgárd helyzetéről, végül Szkárosi Endre remek beszéde hangzott el Kassák Lajossal kapcsolatban. Izgalmas, érdekes volt az egész, ám a rá következő hozzászólások némelyike kiállt a témából kissé, összességében pedig kezdett parttalanná válni. Olyannyira, hogy az Előretolt helyőrség nyitott műhelye, mely ugyanott került volna sorra, el is kallódott egészen. Ezt kimondottan sajnáltam.
Ezután komoly vacsoravárás lett úrrá a többségen, és megérte a harcsapörkölt túrós csuszával. Jelenleg Faragó Laura előadóművész műsora zajlik. Népmeséket mond, csodálatosan. De tényleg. Különösen tetszett a lány, aki levegőn is elél.
Végtére ez is megvolt, jött a borkóstoló, amin ezúttal a bodrogkeresztúri Puklus Pince mutatkozott be, főként új típusú száraz boraival. Ráckevei Anna színművész borral kapcsolatos szép szavalatai színesítették a bemutatót. Ez a mai záróprogram, magam pedig pihenni térek. Négy nap – hiába, na! – meggyőzi az embert.
Kissé megviselten, ám töretlen kíváncsisággal ébredek, hogy aztán virslit reggelizzek, és a szép számmal röpködő darazsak etológiájáról hallgassak rögtönzött kiselőadásokat. Páran már hazafelé készülődnek, holott most lesz még csak a Millenniumi Irodalmi Emlékparkban Ady Endre emléktáblájának az avatása a gimnázium kertjében. Tardy-Molnár Anna laudációját hallgathatja meg itt a közönség, aki a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Szavai nemcsak az irodalom és a képzőművészetek tiszteletéről, de komoly hozzáértésről is tanúskodnak. Ha Ady, akkor nem lehetett meg az esemény a verse nélkül: Ráckevei Anna szavalt. Végül többek között Szentmártoni János író, költő, írószövetségi elnök közreműködésével leleplezték Szabó Tamás szobrászművész plasztikáját, mely bronz dombormű a szó szoros értelmében a tradicionális fehér lepel alatt lapult mind ez idáig.
Némi lődörgést és búcsúzkodást követően – nos, igen, itt ezt a mondatot kissé félbeszakítom, hogy megemlítsem: ez már nagyon az utolsó nap volt. Mint a nyár végén az első ősziesebb fények, ahhoz hasonló. Valahogy a levegőben van, hogy vége. A programoknak, a sétáknak a patinás homlokzatok között, a baráti-szakmai csevejeknek és mélyenszántó értekezéseknek, a literátorok hemzsegő, jókedvű csoportosulásának. Pont egy évre. Szaporodó búcsúzkodások, mint a gyülekező fecskék a villanydrótokon – elnézést a giccsbe hajló hasonlatért. Igen, immáron megritkultak soraink, hézagosabban helyezkedtek el a hallgatók a Vasy Géza elnökletével megtartott III. részén a plenáris üléseknek, ahol Márkus Béla, Salamon Konrád, Soltész Márton, Szakolczay Lajos adtak elő. Az igazság az, hogy nekem is indulnom kellett. Nem így terveztem bár, de így alakult. A továbbiakat – be kell ismernem töredelmesen – nem láttam, nem hallottam személyesen.
Így maradtam ki a Tokaji Írótábor díjainak átadásából. A tábor díját Lázár Balázs kiváló költőnk, színművészünk, a Nagy hordó-díjat Gál Sándor szlovákiai magyar költő, író, publicista kapta. Hordó-díjnak örvendhet Hóvári János történész, publicista, diplomata, turkológus, Szabó Zsolt irodalomtörténész, főszerkesztő, és Muzsnay Árpád tanulmányíró, újságíró Szatmárnémetiből. Természetesen a díjátadót kísérő, egyben a tábort lezáró fogadásban sem volt részem. Amit igen sajnálok – talán majd jövőre. Mert a magam részéről ha csak egy mód is lesz rá, bizonnyal részt veszek újra, és mindenkinek ajánlom is, akit érdekel az irodalom.
Rónai-Balázs Zoltán
