A víz játéka

Hegedűs Gyöngyi, László Noémi és Király Farkas versei

 Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk

 

Hegedűs Gyöngyi 

Kavicsot hajigáló fiúk

 

utolsó hajnali álma szólt a férfiról róla csak derengésben mer álmodni persze ez nem jó

megfogalmazás minden álom arról szól aki álmodja hacsak nem angyali mivolt a férfit megismerkedésük előtt látta már nem fiatalon de még nem is idősen mégsem mondaná

hogy középkorú volt mert semmi középszerű nem volt kapcsolatukban talán az a kor volt

amelyben fejvesztve menekült volna előle mert nem tudta volna megtartani hogy is ha ő még meg sem született a férfi egy zenére mozgott amiben dob és basszus nélkül volt ritmus egy ismeretlen szerző versét dicsérte hogy egész testtel remegett tőle ő pedig érezte a fájdalmat hogy ő sosem ér így el verssel a férfihez a versben a marokban kavicsok voltak ébredés után gondolta el ha ő álmodta akkor az mégis az ő verse volt az álomban mindenlétlenül is leglevőbb így teljesült be hitelesen ébredés után beteljesületlenségről szóló álma de lehet csak átváltott álomról álmodozásba csak a másolat hiteles semmi sem az mi egyszeri megismételhetetlen a múzeumok éjszakáján látta a galériában a kavicsot hajigáló fiúkat az egyetlen képet ami megfogta senki sem dob követ pedig mind bűntelen egy lehajol érte erős perspektivikus rövidülésben alakja idétlen de mert ő a kép egyensúlya mint a halál kitakarhatatlan egy kezében tartja lehetne fia egy hanyag tartással tétlen kémlel mintha valaki járna a derengésen s csak egész testtel találnának hozzá igéket

 Ferenczy Kárloly: Madárdal

 

a víz játéka

 

nyomozati szakban tör rám az alvás.

előbb nyílnak meg a zsilipek,

a felügyelő engedélyt adna rá,

és hagyná elmenni az uszályokat a csatornán.

 

talán mert egyetlen kérdésem van,

és nincs hozzá gyanúsítottam.

oly élénken él bennem,

hogy nem emlékezhetem rá.

 

kételkedés nélküli kérdés.

a víz játéka

a fiatal nyomozó arcán,

mikor a piros ruhás lányt kérdezi.

 

 

  Hegedűs Gyöngyi fotója

 

László Noémi

valcernatív

 

emlékkép színhibás 
elázott beégett 
sómarta szétdolgozott

szivacskő algarongy 
fakavics téglacsonk 
miféle hullám hozott

felhőfüst csóvafény
lángoló égalja 
hajókürt úszó sziget

kékeszöld vízizom
fulladok szomjazom
életem hová viszed

elrejted ringatod
földobod elejted
homokba fúródva ül

szétcsiszolt törmelék
némafilm vízfenék

tátongó kívül-belül

 Ferenczy Károly: Reggeli fény

 

Király Farkas

esetleg tangó  

                   K-nak, poste restante

 

 

most száz tükörben látok mindent.

a mosolyt. a könnyet. a csótányokat.

a végtelen zenekart, amely

eljátssza e parttalan tengert,

a sötét vizében úszó szörnyeket,

a medre mélyén bugyogó savakat

 

mondd, van értelme színekről beszélni?

vér, só, epe?

van?

 

kilencvenkilencet összetörök.

mutasd, melyik maradjon.

*

zúg a tenger.

a tenger zúg.

tenger zúg a.

játsszunk mondatokat.

zúg tenger a.

pillanat sirály hullám.

lemegy haj napkorong lobog.

játsszunk.

móló cigaretta alkonyat rúzs bor.

sirály homok gerilla barett napszemüveg.

 

összehordtam sok mindent, k.

kisebb halom uszadékfát.

okádj rá tüzet.

melegedve folytassuk.

 

te zúg tenger én.

*

vijjognak a part madarai.

régóta próbálom megérteni őket.

kerüld el, kerüld!,

effélét szólnak.

 

mintha repesz feszengne

bordáim között.

 

elfúj a szél. a hátborzongató. a hideg.

*

a fényképeken olyan, mint tegnap:

kisminkelt vén ringyó a kikötő.

az első körre mindenki vendége.

erős kötőanyag a vér, az ondó.

 

kancák nyerítenek naphosszat.

beszélnek is. ugyanazt mondják,

miközben szoknyát emelnek, ha

ha revolver biztat. esetleg tangó.

 

ma gépmadarak köröztek a házak fölött.

 

rágyújtana a túlélő cortesana.

ki tüzet adjon neki: férfi nincs.

*

aztán elköltözöm

álmodott helyekre.

 

képzelt hajóval

messzire navigálok,

kikötök mindenféle

szűz és szajha égitesten.

 

üzenni fogok, meglehet.

palackban, természetesen.

 

k., találjunk ki egy évszakot,

mert ebben már senki sincs.

 

                                   Puerto Maldito, 2018