a Szó születését várva

               a második Forrás-nemzedéknek*

szentképei az apaságnak

ahogy ott állnak egymás mellett

váll vállnak vetve az ég előcsarnokában

várják a Havazót

ígérete csalta be egy forralt borra

a suvadásos dombok alá

az Imádó nevű ivóba

nehezen szokják a csendet

tanácstalanul állni és tehetetlenül

apáik nem így tettek

sáros mezők tűnt férfiúi

évezredes-hosszasan vonultak

lefagyott a lábuk míg találtak egy jászlat

mások beledermedtek a vastag dunyha-hóba

mint halott lábak a bakancsokba

ott topognak az előcsarnokban

fejük fölött messze száll a fény

a földön jégcsipkézte tócsa

sárig megszentelve

zenél a pincér

rázza zörgő pénzüket

nagy öröm bólogatnak

az idő ráncolódik homlokukon

egyikük betereli tejelő állatkáit

tiszta kezekkel melengeti

torkukban énekek külön a szavak

in illo tempore

amikor gyermeksírástól

kondult egy harang

fújják a markukat

ellenfényben tajték-glóriában

rágógumit osztanak

hogy elnyomja az ital és a füst ízét

majd kilépnek és nézik ahogy

repes a hó csendesül megszakad

szánok csengetnek valahol

már csak egy kis meleg kéne

rímel szívem kis szívére

* Bogdán Lászlónak, Czegő Zoltánnak, Farkas Árpádnak és Király Lászlónak