Rónai-Balázs Zoltán – Botondkák
A hónap alkotója – Rónai-Balázs Zoltán – Botondkák
Botondka kúszni tanul
Négykézláb áll, előre-hátra
billeg, néha felborul.
A rágcsa-lepkétől az anyja karjáig
küszködik épp. Kúszni tanul.
Így megy a visszagyermekült
részeg is hazáig,
öntudatlanul.
Így megy a világ is előre,
tanulván új, s új korszakot.
Nem tudva mi lesz, és nem tudva, hogy lesz,
igyekszik, időnként lerogy.
Nem segítünk neki: az Isten sem teszi
a világnak, és a
részegre is csak vigyáz.
Baja ne essen,
rossz fele ne menjen,
és ha már nagyon keservesen sír,
megsimogatja a fiát.
Botond kartárs megtanul karámiul
Felénk kapaszkodik: vegyük fel!
Botondka karban szeret.
Előbb még mosolyog bízón, és gügyög,
aztán nyafog, végül bömbölni kezd.
És felveszem. Ki gondolta,
hogy mi ilyen gyengék leszünk?
Kisfiunk új társunk a létben,
kartárs lett szépen, észrevétlen,
s tulajdonképp a főnökünk.
Na persze
létezik egy szerkezet,
a babakarám,
biztonságot nyújt s teret,
elegendőt, ahová
befér az egész kis család.
Veszünk egy ilyet.
Mert nem állapot, hogy ez a kölök
vagy karban van, vagy az ágyunk
tetején, ahol meg folyton
vigyázni kell, le ne essen, –
vagy pedig csak hőbörög.
Ó, Babakarám, ki vagy a Jófogáson!
Tebenned bíztunk eleitől fogva!
Vagy jól van, nem az eleitől.
De most már igen, tehát jöjj el,
De most már igen, tehát jöjj el,
és szabadíts meg minket a szigorúságtól,
de a lágyszívűségtől is, ugyanúgy,
hogy ne kelljen mindig gyengének
vagy kegyetlennek éreznünk magunk.
