Ugrás a tartalomra

 

Ha elsodor az áramlás, az Isten sem segít

Az ember általában két élet közül választhat, az egyik a végtelen stagnálásról, a másik a végtelen bolyongásról és identitáskeresőcsavargásról szól. Talán az utóbbi eredményesebb a fejlődés tekintetében, mert a stagnálásból nem sok tanulható.

Oberczián Géza második kötete, az Áramlás egy utazás rétegzett története. Egy fiatalember Közép-Amerikából Erdélybe, nagynénje temetésére igyekszik, miközben felismeri, hogy nem szakadhat ki az áramlásból, nem tagadhatja meg sorsát. A kisregény témáját brassói születésű édesapja történetei és az erdélyi rokonok, barátok között megélt események adják, mégsem valós eseteket dolgoz fel, azok csak a hátteret szolgáltatják. Egy nehezen kibogozható családtörténettel találkozunk, melyet országhatárok változása, politikai, üzleti játszmák és művészi állásfoglalások, egyéni törekvések és becsvágy kuszálnak össze. A szülők titkai a testvérek sorsát is összegubancolják, s néha úgy tűnik, ebből az áramlásból csak egy örvénnyel való megsemmisítő találkozás jelenthet kiutat.

A kötet fülledt trópusi képpel nyit Panama egyik felkapott szörfparadicsomából, cápa előli meneküléssel, parti füvezéssel és a legendás Full Moon Partyval, nem utolsósorban egy lekésett repülővel.

„A helyzet rémisztő volt, egyrészt mert mindig kerültem a meredek sziklákat, ugyanis lebénultam a félelemtől, másrészt kerültem a feltűnően szép lányokat (hallottam valahol, hogy a szép nők a fantáziátlan férfiaknak valók, ezzel vigasztaltam magam), mert hasonló bénultság jelentkezett. Tapasztalatom szerint ez a két helyzet tudott a legjobban kizökkenteni nyugalmamból és magabiztosságomból.”

Egyik mesélőnk író, aki írni akar egy amolyan igazi regényt. A parton talált, egyéjszakás lánynak nem tetszik az egyszerű alapötlet, miszerint nagyon szerelmes férfiról és nőről szólna, akiket csak a távolság választ el egymástól. A parti lány végül felteszi a kérdést, amit írónak soha nem szabad feltenni: „Miért nem a valóságról írsz, ami kézzelfogható?”

Eleven, lényegre szorítkozó, mégis szeszélyes utazóregény. Érezzük a tenger, a lányok és a frissen sült, babos hússal töltött tortillák gasztroszexuális illatát. Döbbenetesen kitárulkozó, önfeltáró, intim regény, úgy mond ki dolgokat, ahogy mi is kimondanánk őket. Ahogy időkön és tereken, történelmi korokon és családokon át utazunk, számos meredek emberi sors bontakozik ki előttünk, végtelen stoppolásokkal tarkítva.

Az Áramlás továbbá több szerelem története. A főhős erdélyi túrán ismerkedik meg egy lánnyal, és rájön, hogy amit addig annak gondolt, az az igaz szerelemnek a közelébe sem érhet. De a történelem, a határok és a család kijózanítja, a szerelem illúzióvá válik, megoldásnak pedig a menekülés látszik. A budapesti fiú nehezen érti meg, hogy két országban kellene otthon lennie, hogy egyként láthassa a családját; ennek felismeréséhez évtizedekre van szüksége. Lendületével, tempójával magával ragadja az olvasót, jól ismert és ismeretlen tájakra sodorja. A visszaemlékezések hirtelen támadnak, s néha úgy tűnik, hogy az ábrázolt fikció valóságalapú.

„Az első közös út Brassóba drámai volt, feszült hangulat a kupéban, András védőbeszédeket fogalmazott magában románul egész a határig, mit mond majd, ha leszállítják, és bíróság elé állítják, keze remegett, amíg az üveget a szájához emelte, azután nem is ivott többet, ne lássák a gyengeségét...”

Az András nevű karakter egy kezdetben sikertelen színdarabíró, aki életének eddigi harminc évében meggyőződéssel vallotta, hogy hiába az elnyomás, a kisebbségi lét, maradni kell, mert ez is Magyarország: „ha elmegyünk, ha kiáramlunk, kiözönlünk, az feladás, szokta mondogatni, a haza feladása. Meg kell menteni Erdélyt, meg kell menteni a nyelvet, meg kell menteni a magyarságot, ez volt az egyetlen szentháromság, amiben hitt.” Apja határozott volt ebben a kérdésben, a kis öreg susztert példaképül lehetett állítani bárki elé hűség és kitartás tekintetében. A család a második bécsi döntés idején Kolozsváron élt, így magyar állampolgárok lettek, és egy évvel később ekképp sorozták be apját a magyar hadseregbe. Megjárta az orosz frontot, hazajött a Dontól, végül Budapesten szerelt le 1945-ben.
Később András majdnem sikeres karriert fut be, egészen Amerikáig jut – a nagy lehetőségek és a nagy koppanások földjére –, hogy tehetségét kifacsarja és műveit átértelmezze a hollywoodi filmdaráló.

A jelenben újra csak utazunk. A temetésre igyekvő író nem mindig érti az útjába akadók nyelvét, ám elnézve zilált fizikai és szellemi valójukat, ennek olykor kifejezetten örül. A színes úti kalandok kárpótolnak a szerelmi huzavonák érdektelen részleteiért, miközben fejezetcímszerűen látjuk, hány kilométer van még hátra Brassóig. Az emlékek ozmózisa nem sokat finomít a múlton, a legtöbb mesélő múltjában és jelenében túl sok a halál, túl sok a veszteség, és túl sok az ivászat.

„Még sosem éreztem magam ennyire egyedül és ilyen tanácstalannak, mint huszonnégy óra utazás után ebben a vadidegen városban egy fillér nélkül, hullafáradtan, mert a repülés óráit végig írással töltöttem, számvetéssel, és sehová se jutottam még, csak a kérdések sokasodnak... Apám érezhette magát így, amikor megérkezett Debrecenbe, kimászott a furgon csomagtartójából a krumpliszsákok alól, és mire leporolta magát, a kocsi is elporzott, csak a jellegzetes román benzinszag maradt utána egy ismeretlen város megnevezhetetlen kereszteződésében, ahol nem ismert senkit, nem voltak se papírjai, se pénze, fáradt volt, elcsigázott és éhes, mindazonáltal útra kész, azonnal indulni akart Budapestre, ott képzelte el a jövőjét...”

Ez a túra különbözik a manapság aranykorát élő utazókultusz élményvadász mentalitásától, ugyanis hiányzik belőle a hódítás igénye, szándékát tekintve inkább a meneküléshez és a véget nem érő áramláshoz áll közelebb.

A szereplők semmit sem kennek a sorsra, mindenért vállalják a felelősséget. Talán a szerkezet kuszaságában rejlik az a harmonikus egység, ami élővé teszi a kötetet. Ugyanakkor az élénk színek és a helyenként mutatkozó minimalista fogalmazásmód nem sok reményt kínálnak. Egyszerre szellemi és naturális utazás ez. Egy fiatalember El Caminója, érzéki lekerekítéssel. Ez a regény működik.

 


Oberczián Géza: Áramlás. Magyar Napló Kiadó, 2018

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.