Az utolsó beszélgetés – Hevesi Judit versei

Az utolsó beszélgetés  

Hevesi Judit versei

Patika

Hajlott hátú néni kendővel a fején 

lépett a gyógyszertárba, anyámmal a húszéves

mérlegre ragasztott Vuk-matricát kaparásztuk,

a nővérem lelökte a nátrium-szulfátos üveget.

Azt mondtad, ha választhatnál, anyámként születnél újra, 

viccelni akartál, de nem vagy túl türelmes velem.

Elvetted a nénitől a receptet, az öregszag

facsarni kezdte az orrodat, elfordítottad fejed.

Nem boldogulsz az orvos írásával, 

tudom, nem szeretsz 

kenőcsöt mérni sem: 

mint a rántottát, ezt is rosszul, kifelé kevered. 

Elviszlek majd az otthonunkba. Anyám vasalja ki 

helyettem az ingedet, nagyapát, ha nem sietsz, már nem

ismerheted. Arról pedig, milyen volt valójában,

később már csak hazudni akarok.

utolsó beszélgetés

öt órát vezettem érted.

az autópályán egy kamion felverte a

köveket, betört a szélvédőm.

t. azt mondta a telefonba,

minden megjavítható,

de néha szükség van egy utolsó beszélgetésre.

a vészjelzőt kirakva álltam

a leállósávban: rendet kerestem a suhanó

rendszámok között.

nem leszek ok a maradásodra; tülekedő turisták 

lakták be az otthonod, az ő nyelvüket beszéled,

nem értek szót velük.

ne engem szeress. 

az vagyok, aki teret ad az észrevétlenségnek:

te akár a sok német bmw, elsuhansz.

mondják, az utolsó beszélgetések mind egyformák.

én félek,

te nem támadsz fel a harmadik napon.