Sem hiány, sem fölösleg

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
               Szabó Lőrinc

Belém harapott a nyár,
robbanjanak föl testemben a kert, ég,
fák, szél. A csönd délben fúródjon belém.

Nem tudok hasonlat lenni. Csak maga a puszta dolog.
Térhez jutnak a fák, kikékül a levegő,
s a lombok között testére rábukkan
a felfuvalkodott szellő.

Felrobbantak a fák.
Zöld örvényben sikoltozik egy falétra:
Még, még! Majd elkékül, és elalél.
Szemembe fúródik a levegőjég.

Lehull egy gyantacsöpp.
Ami van, percről percre több lesz.
Örvénylő kozmosz. Nincs benne hiány,    
nincs benne fölösleg.