Galambok városa

A tíz legsziszifuszibb mesterség egyike bizonyára
a köztisztasági menedzser a Szent Márk téren.
Olyan mennyiségű galambszart az apám se látott.
Pedig ő, sálként a nyakában hordva engem,
kijárt a Dóm térre Szegeden, és az se piskóta:
hiába mossák fel hetente, takarítás után egy órával
a tér az alapértelmezett szaros állapotra áll be.
A belvárosi épületek homlokzatát is belakják
a szapora lények, eszi a vakolatot a maró ürülék.
A galambok elleni védekezés milliókba kerül,
és még sincs átfogó megoldás: a galambriasztó
tüskét eddig csak szórványosan alkalmazták,
és villanypásztor is csak itt-ott van kifeszítve.
Vajon hány galambot, hány tonna galambszart és
turistát bír el a Szent Márk tér, többet, mint ahány
szerelmet a rakpart? Úgy tűnik, Velence egyelőre
állja a s(a)zar(a)t. Már süllyed, de még állja.