Májusi eső díjakat ér
Míg odakint a nyárias zápor mosta a belváros aszfaltját, bent, a Petőfi Irodalmi Múzeum zsúfolt termeiben – ha nem is aranyat, de – értékes díjakat ért a májusi eső. Pontosabban a tehetség, hiszen az Irodalmi Jelen folyóirat éves díjai mellett a Légy jelen! novellapályázat nyertesei is átvehették jutalmaikat. A zenés felolvasószínházzal kiegészült műsor óriási érdeklődés mellett zajlott.
A múzeum három terme zsúfolásig megtelt, több mint kétszáz vendég érkezett az estre. Voltak, akiknek nem is jutott hely (a szerkesztőség ezúton is elnézést kér tőlük), s akik közülük ennek ellenére maradtak, állva nézték végig a műsort.
„Mindig úgy érzem, hogy mi, zeneszerzők csupán hangszerek vagyunk, meglehetősen bonyolultak” – idézte Böszörményi Zoltán az est nyitányaként Claude Debussy szavait, amelyek éppúgy igazak a költőkre is. „A magyar irodalom ötágú síp, idéztem az Irodalmi Jelen 15. születésnapján Márai Sándor – elevenítette fel Böszörményi Zoltán a három évvel ezelőtti eseményt. – Most is ezt vallom, úgy gondolom, hogy lapunk szerzői ennek a sokágú sípnak fontos elemei. Szerkesztőtársaimmal az egységet és nem a széthúzást, az egyetlen mércét, a minőségi, színvonalas, érdekes, izgalmas, élettükröző irodalmat tartjuk szem előtt” – foglalta össze a főszerkesztő folyóirata ars poeticáját, majd fel is sorolta az asztalra kitett lapszámokban felvonuló hónap alkotóit. A rendkívül gazdag névsor jól tükrözi az Irodalmi Jelen sokszínűségét és igényességét.
A felolvasószínház kiemelkedően szép része volt idén Várnagy Andrea és Farkas Lilli zongoraművészek játéka, akik nemcsak aláfestésként játszottak a művekhez, de a versekkel szinte együtt élve, lélegezve, azokat zenévé téve szólaltatták meg a hangszerükön klasszikus szerzők – többek között Bach, Chopin, Gluck, Grieg, Pachelbel, Ravel – műveit.
A költők két részben olvastak fel a színpadon. A közönség az alábbi szerzőket és műveiket hallgathatta meg: Sántha Attila: Második razglednyica, Zsille Gábor: Zágrábból Pestre, Hevesi Judit: Futnak a lovak, Pejin Lea: Mezítlábas Szerbin, Nádasdy Ádám: Féltérden, Dobozi Eszter: Még valami él, Nagy Zsuka: érintés, Rakovszky Zsuzsa: Gravitáció, Farkas Wellmann Éva: Amit embertársadról szólnál, Szőcs Géza: negyvenöt, Orbán János Dénes: Nomád, Böszörményi Zoltán: Simogató, Varga Melinda: Eső, Rónai-Balázs Zoltán: Te vagy a fárosz, Kopriva Nikolett: Elneveztem rólad egy tengert, Kemény Gabriella: Csigaház, Lőrincz P. Gabriella: Felénk nincsenek tengerek, Viola Szandra: A tengert nem lehet, Simon Adri: Tenger-villanella, Magyar Eszter Csenge: augusztus, Miami, Király Farkas: október 8., Nagy Lea: Tenger.
A lírai tenger hullámain sodródtunk tehát tovább az est következő felvonásához, a 2018-as Irodalmi Jelen-díjak átadásához. Ám mielőtt erre sor került volna, Böszörményi Zoltán felkérte Demeter Szilárdot, a PIM főigazgatóját, hogy szóljon néhány szót. Demeter elmondta, szándékosan nem vett részt eddig egyetlen folyóiratesten sem, hogy ne tartsák részrehajlónak, de az Irodalmi Jelen esetében nem véletlenül törte meg a hagyományt. A főigazgató elmesélte, néhány éve előkészületben volt egy könyve, melyet Orbán János Dénes barátja segítségével állított össze, s már volt is egy neves kiadó, amelyiknél előkészítették a megjelenést, ám az utolsó pillanatban visszaléptek. Ilyenkor szinte lehetetlen egy kéziratnak helyet találni – hangsúlyozta Demeter Szilárd –, de ekkor jött Böszörményi Zoltán, aki felvállalta a kiadást. „Köszönetképpen vagyok itt” – fogalmazott Demeter, és kiemelte: Böszörményi saját pénzét nem sajnálva tart fenn egy fontos irodalmi fórumot, ápolja, élteti a magyar irodalmat. „Köszönöm a múzeum és az élő magyar irodalom nevében is” – fejezte ki elismerését Demeter Szilárd.
Eljött az ideje az irodalmi Jelen-díjasok laudációjának, és amikor Böszörményi Zoltán azt mondta: „Ősz tinccsel a hajában jött a világra Kézdivásárhelyen”, továbbá „mindig is tudta, hogy költő, akkor is, amikor még nem voltak művei”, sokan elmosolyodtak a teremben, mert rájöttek, kié lesz a fődíj. Sántha Attiláról van szó, aki „hisz a költészetben, és abban is, hogy van székely irodalom”. „Díjazottunk a kilencvenes évek derekán, kolozsvári bölcsészkarosként döbbent rá, hogy mi, székelyek kicsit másak vagyunk, mint nem székely társaink, többek között más nyelvet használunk. Olyan szavakat, mint a radina, a guruzsmás, az üszküpülés, a gele, az ülü, a szeplet, a cinka, a pecánka vagy az azsagonjáró” – idézett néhány ízes kifejezést Böszörményi a Bühnagy székely szótárból. De számos más emlékezetes művet is felsorolhatnánk Sántha Attilától, ahogy a főszerkesztő is megemlítette életműve legfőbb állomásait. Költői hangján „a dolgok természetessége” és a „gyermeki kíváncsiság” szólal meg, „és olvasható akár filozofikus líraként” is a költészete.
A nagydíj átadását követte a költészeti elismerés, melyet idén Hevesi Judit érdemelt ki. Őt a versrovat szerkesztője, Varga Melinda méltatta. „Már az első kötetével, a Hálátlanok búcsújával felhívta magára a figyelmet, kimunkált, tudatosan felépített lírával mutatkozott be, a gyászt, a veszteséget, a kollektív emlékezést, a bűntudatot, közösségi traumákat dolgozta fel, mindezt úgy, hogy a töredékes szerkezettel, a félmondatokkal, a központozás hiányával behívja az olvasót a versbe…” – összegezte Varga Melinda Hevesi Judit költeményeinek karakteres vonásait, hogy aztán a második kötete, a Holnap ne gyere 360 fokos fordulatot vegyen a megszólalás módjában. Hevesi Judit folyton visszatérő szereplői az állatok – miként az esten felolvasott Futnak a lovak című versben is –, de megannyi jól és szépen kigondolt szimbólum teszi gazdaggá ezt a lírát – hívta fel a figyelmet Varga Melinda. Nem véletlenül kapta hát idén az Irodalmi Jelen díját költészeti munkásságáért Hevesi Judit.
Két debütdíjast is üdvözölhettünk a jutalmazottak között. Böszörményi Zoltán elmondta, Kopriva Nikolettet olvasva Babits Mihály Esti kérdésére asszociál gyakran – elképzelhető, hogy Nikolett sok Babitsot olvasott, és pályakezdését meghatározta nemcsak a költő, de a nagy kérdés is. „Az ünnepelt valószínűleg gyerekkorában már igazi bölcs volt, reinkarnációja valamelyik antik filozófusnak” – mondta Böszörményi csak félig tréfásan, hiszen Kopriva Nikolett valóban nagy jártasságot mutat a filozófiai esszékben is. De ugyanígy a lírában és prózában – minden mellette szól hát, emelte ki a főszerkesztő, hogy övé legyen a fiatal debütálók díja. Kertész Dávid sem marad el mellette, aki nemrég egyszerre meghökkentő, felkavaró, elgondolkodtató és bölcs novellát tett le az asztalra, hatalmas olvasói érdeklődést aratott is vele. Varga Melinda méltatásában plasztikusan hatott a képzeletünkre, felvázolta ugyanis azt a bizonyos „robotot”, babát, aki az igazi társat volna hivatott helyettesíteni a történetben, és van olyan ország, ahol már ez a létező jövő, azaz jelen. Kertész Dávid más novellái is „olyanok, mint valami jóféle beregszászi vagy székelyföldi pálinka, gyorsan fejünkbe szállnak, elmámorosodunk tőle” – csinált kedvet a szerkesztő Dávid olvasásához.
Végül az Irodalmi Jelen 2018-ban legjobbnak ítélt kritikusa vehette át a díjat: Rimóczi László, akit Simon Adri méltatott. Ismeretségük még a Kelemen köri estékre nyúlik vissza – idézte fel a kritikarovat szerkesztője –, már ott is „mindig megnevettetett”. És bár több lapnál dolgozott már, vagy dolgozik most is (Prae.hu, Partium, Dívány.hu, Nők Lapja, Új Könyvpiac), az Irodalmi Jelen egyik legszorgalmasabb kritikusa. „Rimóczit nehéz zavarba hozni – fogalmazott Simon Adri –: magyar és külföldi, posztmodern és hagyományos dikciójú könyveket egyaránt rá lehet bízni, az Irodalmi Jelen olvasóit magas színvonalon örvendezteti meg írásaival. Kedves Laci – fordult végül Simon Adri a díjazotthoz –, írj még sok könyvről recenziót mindnyájunk örömére és okulására!”
Az est ezen a pontján már kellő izgalomba jöttek a Légy jelen! pályázat meghívottjai, akik csak most tudták meg, értek-e el helyezést. Böszörményi Zoltán elmondta, „több mint háromszáz pályamunka érkezett, s már e nagy számból is következik a művek örvendetes sokfélesége, a rendkívül széles tematikai és stilisztikai tartomány, amelyben a szerzők megnyilatkoztak.” A főszerkesztő arra is kitért, sokszor ki sem fejezhetők az árnyalatnyi különbségek a pályaművek között; épp emiatt döntöttek idén a megosztott díjak mellett mindhárom helyezés esetében, igazságosabban bánva a közel azonos színvonalú művekkel. A bírálati szempontok felolvasása után hullott le a lepel a nyertesekről, fontos információ azonban, hogy aki esetleg lemaradt volna a dobogóról vagy a különdíjakról, annak sem kell szomorkodnia. Az Irodalmi Jelen idén is antológiát szerkeszt a kiemelkedő alkotásoktól, ez e-bookként lesz hozzáférhető. Sőt, hívta fel a figyelmet a főszerkesztő, immár az összes, korábbi pályázatunk anyagából készült antológia letölthető ily módon az Irodalmi Jelen honlapjáról.
Akik tehát átvehették az elismeréseket: megosztott első díjasok Mezei Attila (a Jurij című novellával) és Lajtos Nóra (A lét HATárnyalata); második díjasok: Sárfi N. Adrienn (Jégmadár) és Bencsik Gábor (Katonaszökevény); harmadik Győry Domokos (A haver) és Herceg Lilla (A test tövise). Többen elismerő oklevelet kaptak, melyhez könyvcsomag járt, így: Bátyi Orsolya, Bíró Zsombor, Garay Zsófia, Gereben Nóra, Hajdu P. Petra, Horváth Judit és Oláh András. Böszörményi Zoltán kihirdette a közönségdíjas alkotót is, aki a legtöbb szavazatot kapta művére: Inhoff Mona Aicha egyenesen Németországból, közel nyolcszáz kilométerről érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeumba, hogy átvegye a jutalmat.
Innen már csak a könnyed és élvezetes irodalmi percek voltak hátra: Demeter Szilárd, Kertész Dávid, Orbán János Dénes és Sántha Attila olvastak fel humoros műveikből. Ezalatt már kitárult a Szezám, azaz a harmadik terem ajtaja, amely mögött Aradon készített finomságok borították be a terített asztalokat. A jó bor és a jó beszélgetések maguktól értetődtek. Gratulálunk minden díjazottnak!
Szöveg és fotók: Laik Eszter
További képek a galériában!
