Ugrás a tartalomra

 

Fekete a fehérben, fehér a feketében

A Sziveri János Intézett irodalomtudományi estsorozatának Gilbert Edit volt a vendége. Az irodalomtörténész-kritikus-műfordító A Mester és Margaritát helyezte új megvilágításba, többek között a Gonosz és a Jó szerepének értelmezésével.

A Pannon Egyetem idei őszi szemeszterének utolsó előadójaként Gilbert Edit irodalomtörténészt, komparatistát, műfordítót és színikritikust, a Pécsi Tudományegyetem docensét látta vendégül a Sziveri János Intézet. A házigazda Arany Zsuzsannától azt is megtudhattuk, hogy Gilbert Edit a nemrégiben Nobel-díjra jelölt Ljudmila Ulickaja első hazai fordítója, lényegében az írónő magyarországi pályafutásának elindítója.

Az orosz irodalomra (is) specializálódott vendégelőadó ezúttal a világirodalom egyik legjelentősebb alkotásáról, Bulgakov A Mester és Margarita című regényéről beszélt a szép számban összegyűlt közönségnek. Megtudhattuk, hogy bár Bulgakov írt drámákat is, mégis az ebből a regényből készült adaptációk arattak (és még ma is aratnak) a színpadon.

Gilbert először stílszerűen a regény kezdő oldalait elevenítette föl, ám ezzel rögvest a dolgok közepébe is vágott: egyből ott termett előttünk Woland és társasága, ama furcsa idegenek, akik különös keresztkérdésekkel zaklatják a tisztes moszkvai polgárokat. „Bocsássanak meg a tolakodásomért, de ha jól értettem, önök ezenfelül istenben sem hisznek?” – idézte Gilbert a Sátánt, akiről később aztán megtudtuk, hogy az előadó értelmezésében Woland mégsem a Sátán. Nem tisztán ördögi, sokkal inkább a transzcendens „úgy általában”, vagy épp a hatalom, az evilági, ama bizonyos földi, mely csak a fekete-fehér gondolkodásmód szerint tekinthető egyértelműen negatívnak és gonosznak.

Bulgakov hazai szakértője épp ezekkel a leegyszerűsített klisékkel számolt le előadásában, mikor a polaritások és/vagy dualitások helyett inkább az együttállásokra, afféle taoista Jin–Jang törvényszerűségek megjelenésére kívánta fölhívni a figyelmet. Meglátása szerint nem pusztán Woland nem egyenlő az abszolút Gonosszal, hanem például Jesua sem a megtestesült szentség vagy Krisztus, hanem „az ember mint olyan”. Az az ember, aki kentaurtermészet, azaz jó és gonosz egyszerre megvan benne, éteri és ösztönös valója együttesen dolgozik a lelkében.

Az előadás alcíme elsősorban az idegennel való találkozás motívumára utalt. Gilbert Edit ennek fényében beszélt arról is, hogy a regény keletkezésekor Moszkva már teljes mértékben deszakralizálódott, azaz a bolsevista hatalomátvétel olyan szinten megsemmisítette a korábbi erős vallási gyakorlatot, hogy az embereken eluralkodott a közöny, a totális hitetlenség, és megsemmisült a transzcendens-spirituális élmények felé való nyitottság. Ekképp pedig Wolandék kompániája a totális idegenszerűséget testesíti meg számukra. A velük folytatott interakciók tehát az idegennel való párbeszéd lehetőségét vagy épp lehetetlenségét jelzik.

Külön szálat kapott az előadó narratívájában a boszorkányság motívuma, illetve Margarita bátorságának kérdése. Ő a fiatal nő, aki szerelmes a Mesterbe, és minden áldozatot meghoz érte és a Műért. Amikor pedig kérhetne valamit Wolandtól, nem magának kér, hanem a rászoruló asszonynak. Woland még egy kérését teljesíteni akarja, Margarita ekkor a Mesteren segítene. Ám mire megnyer, megkap mindent, amiért annyit szenvedett, a lényeg elveszett – a Mester már nem önmaga, már nem fontos a Mű, már semmi sem fontos. Talán egyedül az, hogy hol tart Margarita „most”. Hogy kivé és mivé vált a megpróbáltatások során. A „lényeg” tehát ez: a belső és nem a külső történés.

A komoly filozófiai és teológiai fölvetésekben bővelkedő hatvan percet követően számos kérdést megfogalmaztak a jelenlévők is, s igazi közös gondolkodás indult el. Kicsit sajnáljuk, hogy épp most érkeztünk el az őszi félév végéhez, szívesen hallgattunk volna még előadásokat. Tavasszal azonban újra fölvesszük a fonalat, s várjuk az újabb alkalmakat.

Tóth Lénárd

Fotók: Kapornaky Veronika és Marton Angéla

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.