Tűz vagy

Inda, így mondták az apacsok,
hogy ember, de te, akár egy
hinta, nincs benned rendszer.
Hol tűz, és hol füst vagy.

Wapota, vagyis lakotául
köszönöm, hisz, mikor fáztam,
meleget adtál, és mikor jelre
vártam, a magasba szálltál.

Wani kta cha cola, azaz élni
fogok Nélküled. Hisz szükség
vagy, így, ha hiányzol, majd
emlékeim gyújtanak tüzet.

A fölösleges ámításokra

A sose jó és a változás között
az a különbség, hogy a többség
az utóbbit hagyja kiderülni.
De magától nem mondja el.

Esetenként kilóg a lóláb, de ahhoz túl
gyáva vagy, hogy heurékát kiabálj.
Így lesz az óvatosból pancser,
és az éberből ellehetetlenített.

Atriban

              Márai Sándor Hol vagyok? című versére

S hol lehetnék? Ó, böszme, böszme ifjúkorban,
hol lehetetlen bármi másnak képzelnem magam,  
újra meg újra szirénák hangja azt dalolja:
tölts még, és mesélj! Mesélj a bor mellé,
hisz másként csak szőlő halála marad,
tudom, hogy a borászok mind buddhisták,
hisz tapossák az élőt, hogy a holt beszéljen.
Sörkertnek hívták a helyet, majd a Pince
út a cigánysor fele, Várad mellett,
hol a fáradt estet is csak jó napnak hívják.
Azon a nyáron ismertem meg Aurora Franciát.
Kérte, hogy menjek velük, vendég lehetnék,
és  így élhetek Olaszban, Atriban mint névtelen,
hol senki szóba nem áll velem,
ott élnék én most is, és csak egyre
az járna fejemben: Hol vagyok?

Börtönöd börtönöm

               Szabó Lőrinc Semmiért egészen című versére

                         ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
                         börtönt ne lásd,
                         és én majd elvégzem magamban,
                         hogy zsarnokságom megbocsásd.

Sok gonddal járok együtt, mint a legtöbb férfi,
zsarnok vagyok, hiú, s végtelenül önző,
szerelmes versemre a válasz: könnyes női szemed.
Tükrödben csak oldalt, félprofilból nézem magam.
Fél vagy, és gyáva,
hogy merj egészként kiállni magad igazáért,
pláne nem smink nélkül kijárni,
de tudom,  hogy erre nem illik szót emelni, se kezet.
Reggelente látom rajtad, hogy olyan vagy, mint a
századik alkalommal elszökő rab, kit estére
visszavisznek tömlöcébe. De én csak elhiszem
neked, hogy szabad vagy, valahol biztosan.
De nem itt – voltaképp  én tartalak fogva
magamban –, mindegy a szerep, valamilyen
formában ez mindkettőnk börtöne,
közösen építettük fel a falakat.

1998. augusztus 27-én született Csíkszeredában, Csíkszentkirályon nőtt fel. Harmadéves hallgató a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika, Közigazgatás és Kommunikáció Karán, kommunikáció és közkapcsolatok szakon. Az Előretolt Helyőrségben publikált.