A partokra meg úgyis visszatértünk,  hisz megölni a hullámok nem fognak senkit,  mert van, aki nem is indul útnak, mások meg  túl sokat fizettek, csak nem kockáztatnak. 

Úgy élünk, mint az indiánok, fészektől tollhullásig.

A fehér morzsák most a csillagok.
Feketelyuk-balzsebed kezem rejti.

a hullámokat senki nem 
simogatja, csak kettétöri. 

Mászófal az éj,  és benne a csillagokon először  a Holdig jutok, melynek udvarában  kóstolót tartanak. 

Reggelente látom rajtad, hogy olyan vagy, mint a
századik alkalommal elszökő rab, kit estére
visszavisznek tömlöcébe.