A segítség

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának dicséretben részesített pályaművei közül Tóth Lászlóné Rita írását közöljük.

Persze, hogy tudnék segíteni. Én ne tudnék? Csak azt nem értem, hogy miért nem az anyádnak szólsz? Látod, hogy épp meccset nézek, nem? Mit mondasz? Hogy anyád mos, főz és vasal. Na, tisztázzunk valamit, először is a mosógép mos, a tűzhelyen fő az étel, anyád maximum csak vasal, de az nem kötheti le annyira, hogy ne tudjon figyelni rád. Nincs igazam?

Hogy a fene vigye! – kikapott a csapatom, még ez is. Menj, hozz egy láda sört, muszáj innom ilyen csapás után! Két részletben is hozhatod, tudom, hogy milyen nyamvadt ez a korosztály, és hiába vagy a fiam, te se vagy különb tőlük. Anyámasszony katonája vagy, ha egyáltalán érted, hogy miről beszélek. Ha megittam, és kicsit kipihentem magam, akkor megbeszélhetjük azt a nyavalyás számtanpéldát. Nem tudom, hogy mi lenne veletek nélkülem. Mindent nekem kell elrendeznem, megoldanom. Én is ember vagyok, nehogy már ne legyen egy perc nyugtom se a saját otthonomba!

Mi az, hogy egyest kaptál? Mert nem csináltuk meg tegnap a számtanleckét? Aztán miért nem?  Nehogy már én legyek a hibás, mert elaludtam! Nem, nem a sör miatt aludtam el, hanem azért, mert fáradt voltam. Hogy előző este meg örömömben ittam? Ja, mert akkor nyert a csapatom, egy kis ünneplést csak megérdemeltem. Nehogy már a nyúl vigye a puskát! Mit képzelsz magadról, szaros kölyök, csak nem te akarod megmondani nekem, hogy mikor ihatok, és mikor nem! Én járok iskolába, vagy te? Nekem kell megoldanom a feladatot, vagy neked? Azt mondod, hogy megígértem, de attól még megcsinálhattad volna, ha látod, hogy alszom. Anyád meg hol volt? Ne gyere a nagymamával, hogy neki ment segíteni, mert azt nem kellene neki naponta, de direkt elmegy, csakhogy kihúzza magát a feladatok alól, aztán meg rám mutogat mindenki.

Azt mondod, hogy kórházba került a nagymama, és oda ment vele anya. Jó, de nem őt tartották benn.

Mikor hazajött, próbált segíteni, de nem tudta megoldani? Kész röhej. Az agyam dobom el. Úgy tudtam, hogy anyád elvégezte az általános iskolát. Csak össze tud adni két számot, nem? Jó, ha nem összeadni kell, akkor a kivonás se ördöngösség, meg úgy tudom, hogy az ő idejében is tanították a szorzást meg az osztást is. Ezt azért is állíthatom, mert egyszerre voltunk fiatalok. Viszont nem egyformán öregszünk. Be kell látnod neked is, hogy mennyivel nagyobb a terhelhetőségem. Végül is nem egy gyenge nő vagyok, bár a gyerekkel való tanulás mégiscsak az asszony kötelessége lenne, de lásd, kivel van dolgod, hozzad azt a feladatot!

Hát ez meg mi a nyavalya? Hogy működik az a gép, amibe, ha beteszünk hatot, és hozzáadunk kettőt, akkor húsz lesz belőle? Most ebben mi a feladat, hiszen azt mondja, hogy húsz. Ja, hogy ez csak arra van, hogy rájöjjünk, hogyan működik, és amit meg kell csinálni, az alatta van? Beteszünk a gépbe tizenhatot, amiből kivonunk négyet, mennyi lesz az eredmény? Nyilván tizenkettő. Ennyit se tudsz? Azt mondod, hogy azért nem lehet annyi, mert a megadott példában se nyolc jött ki? A gép csinál valamit, nemcsak összead vagy kivon, hanem hozzáad, vagy megszorozza a kapott eredményt egy számmal? Hogy ezt logikusan kell kikövetkeztetni? Na, tudod, hogy kivel szórakozzanak? Elmennek ezek oda, ahová én gondolom. Mit képzel az a vén trotty? Hogy jön ahhoz, hogy ilyen hülyeséggel szívasson benneteket? Mit? Hogy nem vén trotty a számtantanár, hanem egy fiatal tanárnő? Mindegy, édes fiam, az se normális. Mondd meg neki, hogy nem agysebésznek készülsz, hanem ácsnak, ahhoz meg elég, ha tudsz összeadni, kivonni, szorozni és osztani. Értve vagyok?