Hurrá, nyaralok!

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának dicséretben részesített pályaművei közül Szilágyi Ferenc Hubart írását közöljük.

Alábbhagyott ez az átkozott pandémia, az idén talán végre nyaralhatunk! Sohasem jártam még egzotikus vidéken, egyrészt elfoglaltságom, másrészt egyéb okok miatt. Sőt, az utóbbi években nem jutottam tovább a szomszédos Alsótöködnél sem, ahol ismeretségeim hozadékaként olykor gőzölgő krumplislángossal és egészen iható homokháti borokkal kínáltak a derék atyafiak.

Igaz, titkos álmaimban megjelent néhány mások által agyondicsért, reprezentatív célpont a világ különböző tájairól, egyszer még Las Vegas is – last minute áron –, ám az ilyen álmok rendre a (betelje)sületlenség kategóriájában maradtak. No de most úgy döntöttem, felkeresek egy neves utazási irodát, van belőlük manapság elég.

Ihol egy! És lám csak, mintha éppen énrám várna az üzletvezető hölgy – ügynök vagy mi a csoda! Olyan magabiztosan lépek be, mintha törzsvendége lennék az irodának. A látszatra is adni kell, mert a jó fellépés a siker titka.

Kiszolgálóm feltűnően csinos, és biztatóan mosolyog, az érdeklődő tapogatózás pedig még csak pénzbe sem kerül. Szeme sarkában drága sminkbe simulnak a ravasz szarkalábak, úgy tekint rám, mintha ezer éve ismernénk egymást. Mindjárt ki is rak elém – dekoltázsa bájai mellé – egy öl színes prospektust jobbnál jobb ajánlatokkal.

Az egyik lapon a bugyirózsaszín virágba borult cseresznyefaliget ölelésében egy gazdagon faragott pagoda hívja fel magára a figyelmet csikóskalap-karima módjára felkunkorodó ereszeivel. A háttérben a Fudzsijama emelkedik a sejtelmes ködfelhők fölé. Varázslatos vidék, de nem esek azonnal hasra, hiszen a vaskos paksaméta még ezer titkot rejteget, én pedig – öreg róka – nem leszek a mohóságom áldozata! Nem, oda nem megyek, mert azt olvastam, hogy arrafelé napi szinten vannak a kisebb-nagyobb földrengések, és a tenger közelében még a cunami sem kizárt. Lám, Fukusima japán gonddal megépített atomerőművét is tönkretette a természeti katasztrófa; na még csak az hiányzik, hogy összeszedjek ott egy jó kis sugárterhelést!

Egy másik nyomtatványon az Andok szédítően meredek lejtőin inka romok kapaszkodnak a hófödte csúcsok felé. Ezt ne is mutassa, hölgyem, mert tériszonyom van, már a felvételtől is szédülök! És annak a hegyikecskének a sorsára sem szeretnék jutni, amelyiket éppen ott ragad el a kondorkeselyű, hogy aztán úgy marcangolja a máját, mint a kaukázusi sas a sziklához kötözött Prométheuszét, aki lenyúlta az istenek szent tüzét az égből. No hiszen, én még egy árva öngyújtót sem tulajdonítottam el soha. Lapozzunk tovább!

A Kongó völgyében fedetlen keblű leányzók fűszoknyás feneküket riszálva ropják a termékenységi táncot, amíg a Kilimandzsáró erdejében az ezüsthátú gorilla kurkássza nősténye bundájában a nikkelbolhát. Jaj, nekem elegem van ebből a közép-európai hőhullámból is, amit ezen a nyáron átéltünk, nemhogy még Afrikába is utánamenjek! Különben sem bízom az oroszlánban, még akkor sem, ha azt – mint a kinshasai állatkertből kiszuperált példányt – a turisták kedvéért fektették a szafariösvény melletti majomkenyérfa árnyékába; a mérgeskígyókról meg a skorpióról pedig, mi tagadás, éppenséggel herótom van!

Egy másik ajánlat címlapján skandináv turisták fotózzák okostelefonnal Amazóniában ama zóna amazonjait, amint éppen kajmánt pirítanak nyárson. Tudnia kell, hölgyem, hogy én sosem voltam odáig a kajmánhúsért, se hajmásan, se fokhajmásan; de azt sem venném jó néven, ha ő kóstolna meg engem. Olyan tájakat tessék nekem ajánlani, ahol az emberi civilizáció a meghatározó élményforrás!

Nem, a piramisokra nem vagyok kíváncsi! Az már a sivatag, ott állítólag még víz sincs, a beduinok is nyersolajban fürdenek, vagy száraz homokban, mint mifelénk a tanyasi tyúkok. Még ha van is „ahajt” valami oázisféle, ki tudja, milyen titokzatos kórral fertőzött! A Nílus sem érdekel, mert ott a Zika-vírust hordozó miniatűr biodrónok cirkálnak, különben is az a folyó pont olyan, mint a… Szamos, csak sokkal nagyobb, és úgy hemzseg benne a krokodil, mint nálunk az eldobott PET-palack!

A tenger? Na, még csak az kéne! Tele van cápával meg kiéhezett bevándorlókkal, akik között lehetnek akár kannibálok is! Én még úszni sem tudok, repülni meg még úgy sem, mert – mint már említettem – aerofóbiás vagyok. És a zsúfoltságot sem szeretem, mert nemcsak tér-, hanem tömegiszony is gyötri érzékeny lelkemet…

Lakatlan sziget? Hát mi vagyok én, Robinson Crusoe? És a Pénteket sem csípem, mert nomen est omen, egy szerencsétlen napot juttat eszembe, és amilyen pechem van, az majd éppen tizenharmadikára esik. Nem, nem vagyok rasszista, de a vadon gyermeke biztosan nem tud magyarul, én meg csak a hetedik-nyolcadik feles után töröm a pápuát, akkor is erős hortobágyi akcentussal. Persze, akarok nyaralni, és fogok is, de nem mennék a maszájokhoz, ha nem muszáj, se olyan helyre, ahol úgy leselkedik rám a sárgaláz meg az ebola, mint Muci néni a szemközti XXL Exkluzív turkálóból!

Izlandot tetszik ajánlani? Az egész jól hangzik, mert ott nem bánt az a gatyarohasztó meleg, se a csecselégy! Kérek egy prospektust! De mi a franc füstölög ott a hegycsúcson? Gondolom, nem a székely góbék lármafája! Tűzhányó? Na, akkor szóba se jöhet! Megteszi talán a Sziklás-hegység is, de csak, ha nincs grizli! Vagy inkább Grönland? Ott viszont jár a jegesmedve, és azt mondják, nagyon hideg az orra, amikor megcsókolja a turisták fenekét.

Na neee, drága hölgyem, most meg elküld melegebb éghajlatra?! Tudja mit, köszönöm, hogy rám szánta a drága idejét, de ezen a nyáron is inkább ide, a szomszéd faluba megyek, ott vár a hagyományos dinnyefesztivál, meglehet, a maszk viselését még megkövetelik. De tuti, hogy vizespóló-szépségversenyt is rendeznek, kár, hogy be kell tartani a biztonsági két méter távolságot! És ha a dinnyedömpingtől rám jönne a cifraszapora, lesz ott Potty-Motty is! Naná, hogy sokkal jobban járok, mintha valahol a mongóliai pusztán érne utol a kumisztól, mert az komisz vidék, arra még egy nyavalyás bokor sincs a láthatáron.

Alsótöködön terem a környék legjobb dinnyéje! És ott magasról tesznek rá, ha becsődöl a KLM légitársaság, ha az utaskísérők több pilótakekszet vagy a pilóták csinosabb stewardesseket követelve lépnek sztrájkba, és emiatt nem bérel értem pótjáratot az önök utazási irodája. Mert onnan én akár gyalog is hazajövök.