Levél a koronavírushoz

Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának pályaművei közül a megosztott második helyezést elnyert Cs. Boros Zsuzsanna írását közöljük.

Drága Covid-19!

Ma már kissé szégyenkezve vallom be, hogy első találkozásunkkor rögtön levettél a lábamról, sőt hamarosan az ágyamban találtam magam. Veled.

Kezdetben a folyamatos reszketés miatt izgatottságomat okoltam, és még akkor sem kezdtem gyanakodni, amikor napokig csillapíthatatlan lázban égtem. Pedig korábban figyelmeztettek csalárdságodra, de én csak legyintettem, mert úgy gondoltam, erős vagyok. Tévedtem. Most szinte erőtlenül fekszem itt már napok óta, mint akinek az életerejét szívták el, az ételek ízetlenné váltak, a virágok nekem már nem illatoznak, és mintha ezer kis pillangó repdesne folyamatosan a gyomromban. A neved említésére még mindig borzongok, vagy csillapíthatatlan reszketés lesz úrrá rajtam.

Mára már csak az átvirrasztott, fullasztó éjszakák maradtak nekem. Még mindig elakad a lélegzetem, vagy reménytelenül kapkodom a levegőt, ha rád gondolok, de hiába…!

Érezhetném magam kiválasztottnak, de csak egyik áldozatod vagyok a sok közül, mert te érzéketlen, hideg számítással választod ki a leggyengébbeket, köztük most engem is. Honnan tudod, hogy kik a legfogékonyabbak bájaidra?

Pedig én nem kerestem a társaságod, ám te titokban mégis belopództál a házamba, és én vak voltam.