Idézőjelek mindenütt - Gódza Csillára emlékezünk

Akut

Csak októberben csatangol így a csapzott szeretetvágy.
Utcákon ragadt, eltévedt, de örült, mert lát:
a rajongó csended.

Kacsint, forrong, lázasra kényeztet.
Bágyadt-naivan nyújtózok felé, kecsesen véget vet
a kimondatlannak.

Kínos-bájos őrület csavarodott lényedre.
Gondolat-szíjamat szorosabbra veszem, láss vérezve.
Feledj, de ne fedj el.

Idézőjelek mindenütt

Idézőjelbe raktalak,
míg te engem zárójelbe.
Időnk pihen, fáradt vacak,
mindenünk papírra vetve.

Az órába szeget vertem,
nem moccan a mutató.
Zárójelben nincsen jellem,
betűim tűnnek suhanón.

Igen, kordonjai között
elenyésznek a formáim.
Mikor még az idő nyögött,
elvesztünk testünk utcáin.

A papírt elégetném már
az összes jelével együtt,
De nincsen gyújtó, apró láng:
idézőjelek mindenütt.