Pacal

Tegnap meghozta a postás a novemberi nyugdíjat. Megvette belőle a három havilottót, a postás Bandika is megkapta a szokásos borravalót. Segített is kitölteni a szelvényeket, hisz Kati mama nem látott jól, és nagyjából már amúgy is tudta fejből a számokat. Mióta ebbe a körzetbe került, az öregasszony fix számokkal játszott, és mindig vele töltette ki a lottóit. Kati mama nemrég arra gondolt, megmondja Bandikának, hogy még kétszer találkoznak. Aztán otthonba fog költözni. De inkább várt vele. A karácsonyt még itt akarja tölteni, majd a jövő év elején bemegy. Január közepéig tartják neki a helyet, azt ígérte Icuka. Meg azt is, hogy nem mondja el senkinek, amíg Kati mama otthon nem szól. És eddig, úgy tűnik, tényleg köztük maradt. Mikor a fiáék befizették a februári sítábort, megkérdezték, hogy ugye, idén is vigyáz Kati mama a kutyára. Igent mondott, nem akarta még elárulni magát. Majd berakják Rudit a kutyapanzióba, akkor is jól megvolt, mikor Kati mamát is elvitték egy hétre nyáron az Adriára. Istenem, micsoda szörnyű ételeket kellett ott enni! Egy héten át nem volt leves, nem volt egy pörkölt, egy rántott hús vagy egy töltött csirke… Csak halak, tengeri herkentyűk, birka… Bár a birkát szerette, de pörköltnek, nem fasírtnak, ahogy a horvátok eszik. Arra az egyre jó volt, hogy a menye kénytelen volt eltűrni, hogy birkát ettek, itthon sose engedi. Disznót se nagyon, csak csirke, pulyka, spárga, brokkoli margarin meg olívaolaj. Baromság! Kell az erő. Zsuzsa se lenne ilyen sápadt, ha enne normálisan. Vagy akkor legalább őket hagyná, de hát Kati mama már rég nem főzhet otthon se birkát, se pacalt. Anyuka, még a bútorba is beleveszi magát az a nehéz szag, ha már nagyon akar valamit főzni, akkor inkább pároljon egy kis csirkemellet. Pároljon csirkemellet anyád, gondolta ilyenkor Kati mama, a pacalt lehet, hogy egy fél napig kell főzni, de legalább van íze, meg jól lehet tőle lakni. Pacal… utoljára talán öt éve főzött pacalt, azzal várta haza őket a nyaralásról. A menyének meg sütött csirkét, ne sírjon a szája. Némi veszekedés és morgolódás után a pacalt megették Károllyal, a fiával, meg Karcsikával, a kisunokájával, kitartott két napig, még le is fagyasztottak belőle. Persze akkor még látott rendesen, meg tudta tisztítani. De már csirkét se mer csinálni, a legutóbb nem látta, hogy szőrök maradtak a comb bőrén, Zsuzsa nekiállt cirkuszolni. Kati mama meg azt javasolta, hogy legközelebb vigye el kozmetikushoz gyantáztatni a csirkecombokat, azért se kérhetnek többet, mint Zsuzsa két pipaszár lábáért. 

Bár, ha a hentes nem veri át, most is tudna tiszta pacalt venni. Jóska nem szokta, de az a kis sunyi, gebe Szilárd a múltkor is comb helyett lapockát akart adni, nyilván a comb árában, verje meg az Isten a girhes disznaját. Sovány, egyszálbél hentestől, szakácstól az Isten óvjon. Ha maga se eszi, amit árul meg főz, akkor én minek egyek belőle, tanítgatta Karcsikát.

Megabálja, felcsíkozza, aztán megfőzi. Ellesz vele egy darabig, az biztos. A menye is morog majd, az is biztos. De ez az utolsó esély. Az utolsó pacalt vagy most tudja megfőzni életében, vagy megfőzte már öt éve. A decemberi nyugdíj kell majd karácsonyra, januárban meg beköltözik az öregek otthonába. Ott aztán nemhogy pacalt nem fog főzni, de még egy főzeléket se. Jó, ha teát meg kávét. De délelőtt nem érdemes már belefogni, mire elmegy a boltba, meg visszajön, már dél van. Holnap megcsinálja. Reggel szépen megvárja, amíg elmennek dolgozni. Karcsika a héten délután megy iskolába, segít majd neki bevásárolni. Azért is fog pörölni Zsuzsa, de mindegy, pöröljön, aztán januártól úgyse fog.

Reggel szépen megvárta, amíg elmennek otthonról. Szerencsére Emese, a kisebbik unokája délelőttös volt, azért már nagyot kapna a menyétől, ha őt is elvinné. Karcsika meg jött, egy szóra, utált tanulni. Beugrottak Szent Antalhoz is, Kati mama tanítgatta Karcsikát, hogyan kell keresztet venni, meg hogy Szent Antal megtalál mindent, ami elveszett, csak szépen kell hozzá imádkozni, meglesz az a magnókazetta is, akkor majd kell adni húsz forintot, a postás se kap többet, pedig az lejárja a lábát, Szent Antal pedig csak az égből intézkedik.

Vettek pótkávét, egy tábla Tibi csokit, Kati mama egy Kőbányait is betett Károlynak, jól fog csúszni a pacalra. Ha ugyan nem kell este is szolgálatban legyen szegény kisfia, mert akkor nem ihat. Mindegy, akkor iszik rá holnap, vesz annyi pacalt, hogy két napra elég hármójuknak, Károlynak, Karcsikának meg Kati mamának. Emese meg Zsuzsa nem esznek belőle, az ő bajuk. Bár lehet, hogy Emese enne, ha az anyja nem ágálna ellene. Egyszer meg kéne etetni vele, mikor az anyja nincs itthon, gondolta, aztán rájött, hogy eztán inkább az lesz, hogy ő nem lesz itthon, illetve nem itt lesz itthon.

A hentespultnál Szilárd állt, és ki kellett ábrándítsa Kati mamát, tuti nem lesz pacal a héten, nem fognak marhát vágni, mind elment exportra, jó, ha a jövő héten lesz. A jövő hétre meg nyugdíj nem lesz, sejtette Kati mama. Vegyen fagyasztott pacalt, drága Kati néni, javasolta. Kati mama először elküldte magában Szilárdot oda, ahol télen se fázna, aztán gondolkodott, hogy mi legyen, tuti van pacal, csak nem rakják ki a pultra, lehet, hogy délután már, amikor Jóska van, kapna ő is. Vagy holnap. Persze lehet, hogy igazat mond Szilárd. Vagy ha nem is mond igazat, délután már úgysem tud visszajönni, annyi ereje már nincs, holnap meg otthon van Zsuzsa délelőtt, nem tud főzni. Elmentek a mirelit pulthoz, Karcsikával előtúratta a mirelit paclat. Mert ő van, hogy így mondja, hogy paclat, és ebbe Zsuzsa végképp ne szóljon bele, nem tök mindegy neki, hogy pacalt nem eszik, vagy paclat?! Tisztított, csíkozott, előfőzött, konyhakész pacal, előkészítést nem igényel, betűzte ki Karcsika a fagyott vízpárás zacskón. Akkor nem kell pucolni meg abálni? – kérdezte Kati mama. Hát, azt írja, hogy a fagyasztott pacalcsíkokat pörkölt alapra rakjuk, egy óra alatt készre főzzük, egyéb előkészítést nem igényel. Na, ilyet se láttam még, de legalább meglesz hamar, kész lesz, mire hazajön apád.

Otthon Karcsikát elküldte tanulni. Ennyit magától is ellógott volna a délelőttből magnóhallgatással meg olvasással, nyugtatta magát Kati mama. A pacalt langyos vízbe rakta kiengedni. Nekiállt hagymát pucolni. A szemét csípte, de szagot nem érzett. Mióta hetvenkettőben megműtötték orrsövénnyel, nem volt szaglása. Garai doktor azt mondta, hogy vissza fognak jönni majd szépen a szagok, Kati néni. Persze annyi hálapénzért ő is mondana valami szépet, aztán végül mondott is a piacon, amikor összefutottak, hogy tiszta szívéből ilyen orrot kíván ő is a doktor úrnak, amilyet az műtött neki, mert nem csavarná a szag, ha segget csinál a szájából a doktor úr.

Kész volt a pörköltalap, tett bele füstölt szalonnát is, anélkül nincs se pörkölt, se pacal, se reggeli, se rántotta, se semmi az égvilágon, csak azt sajnálta, hogy azt a jó füstölt illatot se érzi, a fene egye le Garai doktor kezit. Szépen kiengedett közben a pacal. Nézegette a csíkokat, de nem látta rendesen. Kihívta a konyhába Karcsikát, hogy nézze meg, csakugyan megvan-e rendesen pucolva. Én nem tudom, mama, hogy kell kinézzen. Mit tanulsz, ha még ezt se tudod, én már hatévesen segítettem pacalt mosni anyámnak, nyolcévesen magam főztem! Akkor menj vissza tanulni, szólok, ha kész. 

Egy óra alatt nem lett kész, de szűk másfél óra alatt megvolt, vagyis tényleg előfőzött pacal, délben lehet enni, Megebédelnek Karcsikával, aztán Károly, a kisfia is kap, ha hazajön. Ha majd az otthonban látogatja meg, akkor kávét főz neki, van egy kis teakonyha minden szinten, beviszi majd a kotyogót, úgyse ér annyit egy hashajtó se, mint a reggeli kávé, azt még Omniából issza, attól el tud menni reggel kakálni, a déli meg a délutáni már pótkávé, majd Karcsi az Omniából kap, ha meglátogatja. Megterített kettőjüknek Karcsikával, odakészítette a Tibi csokit desszertnek, nem is kell szólni, hagyni fog Emesének, jó testvérek. Kihívta Karcsikát, dél van, ilyenkor kell enni, hülyeség, amit apádék művelnek, nem tudom, hol tanulta, nálam meg az én anyámnál mindig délben ettünk, déli harangszóra, most is itt van a Kossuth rádióban, mire jön a Ki nyer ma?, meg is ebédeltünk. Mama, ennek nem jó szaga van, ez nem olyan, mint amilyet a múltkor ettünk. Hú, a fenébe, akkor vagy a hagyma égett le, vagy büdös volt a pacal, na, ez a girhes kis tetű csak átvert, gondolta Kati mama, de hangosan csak annyit mondott, hogy a fenéket büdös, meglátod, apád majd milyen jóízűen falja, egy nagy tányérral bevágok én is belőle, még lehet, hogy Emese is megkóstolja, olyan finom, hogy csuda, holnapra tán nem is marad, akkor majd sírhatsz, bánni fogod, de akkor már késő, nem is gondolok rád, anyád persze húzni fogja az orrát, de már kész a pacal, hehe, nem tud mit csinálni. Karcsika visszament tanulni, majd eszik az anyjáékkal, ha megjönnek az éthordóval. Ha neki jobb a menzaebéd, mint a pacal, akkor meg is érdemli.

A Kossuth Rádió szépen elharangozta a delet, elmondta a híreket, Irak meg Irán lőtte egymást kegyetlenül, megérdemlik egymást a pogányok, na, hát mondja már azt az időjárást, Károly mindjárt megjön, aztán akkor nem fogja tudni, hány fok van meg lesz. Megtudta, még a vízállást is. Hajóvonták találkozása tilos. Épp a Játék és muzsika kezdődött, tíz percben, az Astoria Szálló halljából, mikor hallotta, hogy érkezik Károly. Kivette a hűtőből a Kőbányait, megterített gyorsan a fiának. Letörölte a párát is az üvegről, ki ne csússzon a fia kezéből, mint május elsején, igaz, akkor már Károly be volt karmolva tisztességgel. Károly benyitott, levette a cipőjét, lekabátolt, aztán jött be a konyhába. Orrlyukai kitágultak. Miféle istenverte dögöt főzött már megint, anyuka, legalább szellőztetne ki, ha dögöt főz, Zsuzsa nemsokára megjön, mér’ kell ezt csinálni?! Kati mama visszaült, vett még egy kanállal. Maximum vesz be hozzá egy Bilagitot. Többet úgyse főz paclat.