Előttük gyümölcstál, kitettem magamért. Van benne a vilmoskörtéből – ilyenkor, szeptemberben termi a fa az utolsókat –, akkora fürt szőlők, amekkorát utoljára Józsué és Káleb láttak az Ígéret Földjén, alma, saját sárgabarackom aszalva. Málnalekvár, friss kenyérrel, vajjal. Levendulaszörp. Az is a kertből. Karadzsics konyakkal köszöntötte az őt elfogókat, Zrínyi száz aranyat osztott kétfelé és tett a dolmányába, mielőtt elhagyta a várat. Persze azt is akarom, hogy érezze a bírónő, jó üzletet köt. És, ha megkóstolja a körtét, talán nem fogja a fát kivágni.

A tulaj nyáron egy cirkuszi kocsiban lakik a telek végén, nem zavarják egymást, segítőkész, egyedül a macskája, Jucika ragaszkodik a ház előtti padhoz meg a hintaágyhoz, mikor hova süt jobban a nap. Tarka, öreg jószág, nehezen mozog már, enni is inkább csak nedves tápot – a maradék fogainak már puha étel kell. Akár anya, gondolta. Bori néninek is inkább fagylalt kellett már, mint nápolyi, krokett vagy sült krumpli.

Beugrottak Szent Antalhoz is, Kati mama tanítgatta Karcsikát, hogyan kell keresztet venni, meg hogy Szent Antal megtalál mindent, ami elveszett, csak szépen kell hozzá imádkozni, meglesz az a magnókazetta is, akkor majd kell adni húsz forintot, a postás se kap többet, pedig az lejárja a lábát, Szent Antal pedig csak az égből intézkedik.

Akkor kell a témát felhozni, amikor a sör körülbelül aranymetszésig fogyott. Vagyis a fél liter úgy aránylik a megivotthoz, mint a megivott ahhoz, ami még az üvegben van. Múlt és jövő harmóniája, tapasztalat és perspektíva együttállása, mint az életkorunk, ő negyvenhárom, én meg negyvenegy vagyok. A cigijéből is volt még, a lehető legjobbkor tértem vissza a macskára.

A lány csak magában dörmögött, hogy ja, éppúgy, meg persze, még csak ismerkedtetek, azért hallgattátok minden délután kettesben az Aidát. Csilla – akkor még Somlainé – először általában Radamesz áriájára élvezett el, kevés a titok a lakótelepen, nem véletlenül küldték le egy idő után Bogit Dudussal és Klárival sétálni, valahányszor még csak ismerkedtek.

Hoppá, párttitkárt még nem láttam templomban. Gál elvtárs egyszerű volt, mint a faék, de amíg nem léptek a tyúkszemére, nem bántott senkit. Amíg. Egyébként nemigen konfrontálódott se párton belül, se azon kívül, hát nem fél a Párttól, hogy templomi esküvőt kér, kérdeztem is csodálkozva, mire Gábor atya kárörvendőn rátett még egy lapáttal: Fél, de az anyósától jobban, mert azzal gyakrabban találkozik.

Nekem nem volt soha abortuszom, mégse lehet gyerekem. Kata barátnőmnek egy volt. Húszévesen, egy egyetemi buliban feküdt le a pasijával, aki rögtön felszívódott, ahogy Kata szólt, hogy terhes. Elvetette. De legalább majdnem beleőrült, ez a mentsége. Pláne, mikor megtudta, hogy nincs esélye újabb terhességre. Ez meg itt a gyűrűiért és a Balcsiért hápog.

Nem vótam én ilyen sóher, Ronikám, csak sváb vót az uram, a Dezső, Isten nyugosztalja. Mög a fiam is örökőte tülle, az a csigát Pestre tíz filléré főkisérné. Mög ez a nője aki van, ez a Kinga nagyon beteg, döfködi valami tűvee egy kínai, csupa lyuk a füle, oszt mégse gyógyul mög. Köll a péz, majd ha möghalok, elaggyák a lakást, üvék végrendeletileg, abbú kimöhet Kínába, oszt helyretöszik. Hogy Kinga mennyire volt beteg, azt nem tudom, viszont szoláriumra meg műkörömre futotta.