Uram

Olyan éles minden,
téged is élesebben látlak,
Isten.

Látom a társasházad,
te nagy közösképviselő,
és arra tanít az alázat,

hogy dobjak félre mindent, ami nem ő,
ami nem a fiad,
csak rá legyek vevő.

Mindig itt voltál velem, igaz.
Mégsem tudtam sokszor róla,
mi a vigasz.

Ahogy az időről nem tud az óra,
csak mutatja, mechanikusan,
ki tudja, mióta,

Uram.
 

Gekkó

Emlékszem arra a gekkóra.
Egy darabig a terrárium lakója
volt, aztán kiszökött belőle.

Így lett szobám társbérlője,
de csak egy kis időre,
amíg a nővérem

fel nem porszívózta
majdnem.
Nem tudott róla,

és sikítva kirohant.
Riadalmát megértem,
vagy sem.

Azóta ott lebeg az a gekkó
az emlékezetben,
és még pár állat dettó,

mint abban a régi likőrben,
amit külföldről hozott
valamelyik rokon,

és eszembe jutnak néha,
mint füstről a korom,
vagy fűről a széna,

és körülöttük az egész szcéna:
a gyerekkorom.

A földönkívüli

Miután a filmet megnéztem,
kartonpapírból kivágott E.T.-t tartottam
a szekrényben,

mint a film főhőse, Eliot.
Megrajzoltam, kiszíneztem, kivágtam.
Ő lett a saját magam alkotta titok,

az űrből jött társam.
A könyvet is elolvastam.
Ma is emlékszem a borítójára.

Ahogy a két ujj összeér.
A fiúé és a földönkívülié.
Mennyi minden volt abban

a kimerevített mozdulatban,
ahogy az érintés helyén
felizzott az az árva

csillag,
egyben a te meg az én,
ahogy összenőtt,

és ragyogott benne mindaz,
ami két lény találkozása
lehet. Lehelet. Köd után,

köd előtt.

Mi dalol

Amikor hajdan
fel-alá hordoztam a tengerimalacomat,
anyám azt mondta, biztos jó apa leszek,

bár nem volt egészen elfogulatlan.
De tényleg foglalkoztam vele sokat.
Hogy jó-e, nem tudom,

mindenesetre apa lettem, kétszeres,
van két lányom, aki szeret,
és vice versa.

A kisebbet még a karomban is hordozhatom,
ha akarja.
Már nincs tengerimalacom,

azóta sok minden megváltozott,
és sok mindent láttam.
Elsült pár ágyútorok,

és a sebesülteket számláltam,
hallottam, ahogy az évek sörétje kopog,
és tudom már, mi dalol a madárban.

Így lett lassan minden otthonos,
és persze történt sok szép is,
talán abból volt a több.

Csak ástam, és végre kifordult a rög,
az arany, mégis.
Majdnem elfelejtettem mondani, hogy a tengerimalacra

felnőttként allergiás lettem, sajna.
Szerencsére a gyerekekre nem.
Erre a két lányra, kik viselik vezetéknevem.