Halott tó

Hallani

ez a zöld még nem tudja
mi az ősz a horpadt hasú
Bódva se hogy hova siet úgy
át a gyerekkoromon meghasonlott
rózsák emlékeznek a nyárra félig
szívott cigaretta füstje a lányra
aki kimenekült a hirtelen felforrósodott
pillanatból sötétséget hagyva
maga után jámbor tehén a múlt
idáig legelte magát csöndesen
bőgése ijesztő mint süllyedő hajó
dudája utána csönd hallani a húsban
úszó csontokat

Halott tó

elengedlek mint kiszáradt enyv
a cipőtalpat mely a földet taposta
hát igen nem a fellegekben járunk
mint a madarak lapockává korcsosodott
a szárnyunk kiűzetvén az Édenből
de hiszen már rég elengedtelek
hiányod sima víztükör amit nem tör
össze rovar után kapó hal se hirtelen
haragú szél mozdulatlan halott tó
partján ücsörgök langyos vízbe
lógatva lábamat