Háború van
Égi zsákmány
„…mert szitakötő-fejét arcához nyomja, közelről
városunk szemébe bámul a pusztulás.
De nem pusztul el a város, akárhogy is!”
Kérdések a XXVI. század költőihez
Látod a darvakat?
Látod, hogy milyen könnyedén suhannak a mérgező
ködön át?
Testük mily kecses, de vergődik
a két deszka-merev börtönszárny között.
Előre, előre, suhanva, csillogva, felszegett fejjel
menetelnek a nyomorúság kopár telébe…
De mily stílus,
mily pompa,
mily magasra ível röptük!
Alattuk keselyűk keringenek,
és várják,
hogy jöjjenek a dicső döglegyek.
Fejjel lefelé esetlen repülnek,
szemük befelé fordulva kutatja a hallgatható teljességet.
Lásd!
Lásd, mennyi szél nyomja őket felfelé,
apró szél, apró rezdülés,
utána üvöltő cúgok harsonája zeng
fülsüketítően fejükben,
és csak várják és várják a végét mindennek.
Háború van
Vad, vérszívó gépek dübörögnek,
vaslelkű apagyilkos rokonok
habzó szájjal kiabálnak.
Hangtalan őrjöng a néma,
halottak lelke a porban,
s a golyó, a fémlövedék
hull csak süvítő zajban.
Aki él, menekülne, de hasztalan.
Lába se, szíve se hajtja előre.
Csak áll.
Kopott szavakat kiabál,
s már maga sem hall semmit belőle.
Hallgat a mély
Vágy igazát
rejti a szád,
nyelvünk egy.
Halk mosolyod
visszafogod –
csöpp jéghegy.
Futva a vér
bőrödig ér
álmodban,
tudd, mit akar,
lángja hamar
ellobban.
Gödri Dániel vagyok, 15 éves kamasz székely fiú. Jelenleg Budapest mellett, Erdőkertesen lakom. Sepsiszentgyörgyön születtem 2005. január 21-én. Kálnokon töltöttem a gyermekkoromat, ahová nagy hálával és szeretettel megyek vissza, amikor hazalátogatunk. A veresegyházi Kálvin Téri Református Általános Iskola 8. osztályában végeztem idén júniusban. Nemrég sikeresen felvételiztem a váci Boronkay György Műszaki Gimnáziumba angol nyelvi előkészítő osztályba. Szabadidőmben rengeteget olvasok, sakkozom. Szeretem a történelmet, a kardforgatást, a lovagi sportokat.
2019. végén kezdetem el verset írni. Az erdélyi Előretolt Helyőrség Léghajó rovatában jelentek meg verseim.
