Szív utca 16.

− Üdvözletem! Fáradjon beljebb!

− Csókolom!

− Ne csókoljon! Maga az új lakó?

− Igen, vagyis szeretnék az lenni. Tudja, már korábban is jártam erre, de sosem volt üres hely… Nagy nap ez számomra.

− Azt meghiszem! Itt nem sűrűn cserélődnek a lakók. Elég nehezen válnak meg tőlünk. Ez most egy különleges alkalom. Néha úgy kell innen kiebrudalni az illetőket.

− Ó! És ezek az ebrudalások hogyan működnek?

− Magát az még ne érdekelje! Egyébként teljes érzelem-megvonással történik, de most beszéljünk a szerződésről.

− Szerződés, hát ilyen is van? Ilyet még nem is hallottam!

− Mi az hogy! Természetesen van. Nézzen szét, ismerje meg a tárgyakat. A világ legboldogabb dolgait láthatja. Itt, ezen a részen, jobbra vannak az érzelmek, balra az emlékek. Utóbbiakat, kérem, ne feszegesse. Némelyikük igen kellemetlen. Természetesen nem tiltunk semmit, mindent lehet, csak nem minden használ.

− Értem. Érdekes! Jó. Mit kell még tudjak?

− Kérem, a szerződés mindent magában foglal. Annyit elárulhatok, hogy ilyenfajta luxusban még nem volt része. És bármikor kedvére távozhat, amint a szerződést érvénytelenítjük. Mindent én intézek, személyesen és hibátlanul.

− Mi van akkor, ha csak úgy elmegyek, azután esetleg visszajövök, szóval érti…

− Nem, nem értem. Nincs ilyen! Ilyesmi egyszer fordult elő az évszázadok alatt.

− Meséljen, mi történt?

− Hát, arra emlékezni is rossz. Volt itt hiszti, tányértörés, majdnem belerepedt a ház fala, a vér is kiserkent, a szívizom begörcsölt, minden lüktetett, azt hittem, túl sem élem. Egy aprócska hiba vissza is maradt: úgynevezett szívzörej. Nem vészes, de, sajnos, nem lehet helyrehozni. Szóval arra ne is gondoljon, hogy csak úgy jön-megy!

− És mi a kötelezettségem?

− A szerelem. Anélkül, sajnos, nem költözhet be, ez az egyetlen elvárás mindenkivel szemben. Tiszta és igaz, őszinte, lehetőleg fiatal szerelem. A küszöbön át sem jut, ha nem szerelmes.

− Aha! Hát az van, azzal nincs hiba.

− Nagyon helyes! Ne is legyen!

− És mondja, mit használhatok itt, a ház körül?

− Mindent! A fantáziát leginkább, de inkább csak cipő nélkül, mert piszkos lesz. Bár történt már ilyesmi is. Érti, ugye?

− Igen, azt hiszem…. És mondja, zene szólhat? Netán kicsit hangosan is? Persze csak ha társaság van…

− Mit képzel? Honnét jött maga? Ez nem egy olyan hely! Itt nincs társaság, ahhoz a másik utcába, a Barátság-udvarba kell mennie. Ami a zenét illeti, szólhat, sőt, ajánlott is, persze nem valami hip-hop akármi, de mondjuk Tankcsapda, az bármikor!

− Értem. Köszönöm… Meggondolandó. Tudja, ahonnét jöttem, kicsit más volt a helyzet, eléggé szokatlan ez a hm… minek is nevezzem? Monogámia?  Korábbi helyem kívülről kicsit jobban fel volt újítva, bár, megvallom, itt meg bent kellemes.

− A külsőségek nálunk kevésbé számítanak. De kérem, igyekezzen, már hetek óta nézelődik, és sokan állnak még a sorban. Nemcsak maga kíváncsi. Mellesleg bármit felújíthat, ha kedve tartja, az anyagi hátteret személyesen biztosítom. Az előző lakó kicsit lelakta, de már kihalt belőle.

− Nos, aláírom.

− Mind a négyet?

− Igen, kérem, az összeset.

− Az összeset nem kell, csak ezt a négyet, a többit én intézem. Hát, Isten hozta a Szív utca 16-ban!

− Még megkérdezhetném a kedves nevét?

− Ész.