Fekete, fehér

az érkezés estéjén vendéglátónk gépkocsijával suhanunk
az amerikai metropolisz útjain, de másnap délelőtt
nyakunkba vesszük a várost.
vasárnap van, szubtrópusi októbervég.
kicsit olyan az egész, mint amikor kisgyerekkoromban
apám először vitt pestre: szokatlan,
tömény ingerek. pedig semmi különös nincs
az amerikai nagyvárosban: sugárutak, felhőkarcolók,
járművek, emberek; pontosabban minden különös:
arányok, mértékek, formák, színek kultúrsokkja,
ahogy a vidékiek rácsodálkoznak
egy tévésorozatban látott város díszleteire.
bámészkodunk, sétálunk, s amikor elmegyünk
az egyik vendéglátóipari egység mellett,
itt persze kellene egy pontosabb szó, de nem tudom,
minek nevezzem, kocsma, pub, étterem, szórakozóhely?,
szóval amikor elmegyünk mellette
egy szubtrópusi vasárnapon istentisztelet-időben,
föltűnik, hogy a teraszon sok a fekete;
ülnek, állnak, beszélgetnek,
kezükben koktél; fiatalok, szépek, lazák, jól öltözöttek,
és kicsit, de csak kicsit, hangosak.
egy hangfalból zene is csorog az utcára, süt a nap,
az árnyékok észrevétlenül rövidülnek, béke van,
galambok vannak, nem messze villamos kanyarodik,
járjuk az utcákat, beülünk valahová,
továbbmegyünk, bámészkodunk,
s mikor már jócskán megnyúlnak az árnyékok,
visszaindulunk a szállásunkra a mckinney sugárúton,
csak most a másik oldalon. még világos az este,
de az ismerős szórakozóhelyen megnőtt a hangerő,
és megnőtt a tömeg, emberek állnak, ülnek,
beszélgetnek a teraszon s a terasz előtti járdán;
lazák, fiatalok, jól öltözöttek, lehetnek vagy kétszázan,
talán többen is, kezükben italok,
s nem látni köztük egyetlen fehéret, mind fekete,
a környéken is szinte csak mi vagyunk fehérek, hárman.
megállunk egy zebránál, várjuk a zöldet,
jönnek-mennek a feketék,
néhány fős csoportokban közlekednek,
a szórakozóhely felé tartanak, harsányak, lazák,
jól öltözöttek, fiatal férfiak és fiatal nők,
állunk a zöldre várva, egy fehér férfi és két fehér nő,
és magamban sürgetem a lámpát, sürgetem a zöldet,
szívesen lennék már a szállodában,
aztán a zebrán szembejön velünk egy nagyobb csoport,
lányok és fiúk, szépek, feketék, harsányan beszélgetnek,
széles mozdulatokkal mondanak valamiket, nyersen,
de nem értem, mit, megyünk tovább, megyünk,
egy másik szórakozóhely is utunkba esik,
valami kerthelyiség az is, ott is csomó fiatal,
de a sok fekete arc közül néhány fehér is kiviláglik,
ülnek, állnak, beszélgetnek,
kezükben sörös és üdítős dobozok,
poharak ismeretlen italokkal,
ülnek, állnak, beszélgetnek, harsányak,
megyünk tovább, megyünk a szállodába,
és hamarosan
megérkezünk.