Meztelen

Reggel vörös, este fekete blúz,
Apró szoknya hogy susog.
S míg kipi-koppan a körömcipő,
Én meglehet, hogy álmodom.

Blúza alatt ott ring
Két apró alma-melle,
Ingecskéjét, ha szél lebbenti,
Mintha szíve verne.

Mikor indul, combján feszül
Fekete harisnyája.
Tavaszi fény lángol körülötte,
Lángol, mint a máglya.

Éjjel selyemre vetkezik,
Rózsavízillat, puha párna.
Sápadt holdfénynél meztelen
Megpihen, s a hajnalt várja.