Bűn és bocsánat 

       
Pirossal írom ezt a verset,
mintha meg sem szabadna születnie.
Betűnként gyermekeddé öregedtem,
nem vettem észre, de szívre sem ennyire.
 
Hét évet késtem, tartozom ezzel.
Azóta rosszul járnak az órák,
hiába javítottad őket sorra. Hét éve
nincs szavam, nem beszéltem hozzád.

Amikor voltál, sem voltál, apám!
Egyvég hallgattál, alig hallottalak.
Így lármáznak vissza az évek,
hogy felköltöd a többi halottamat.

Ami sok volt, az sok volt,
ami kevés, kevés, és nem
ment fel sem téged, sem engem,
ez az érthetetlen érvelés.

Üvöltöttél, de szád sem mozdult, tűrted
az összes fájdalmad ellenére,
ami engem is megjegyzett mindhalálig,
mint az Atyát a Fiú vére.