Cristiano Ronaldo Szalaszenden
Az Irodalmi Jelen „A humor: mosoly könnyek között” című humoreszkpályázatának dicséretben részesített pályaművei közül elsőként Nemes P. Ferenc írását közöljük.
A királyi csapatnál áll a bál. Átfogó reformokra van szükség a költséghatékonyság érdekében. Csökkenteni kell a csapatkapitányok számát, pontosabban egyetlenegy, aki valamennyi sportághoz ugyanúgy ért, dosztig elég. A humánerőforrás-racionalizálás jegyében a játékos-labdaszedő-pályakarbantartó munkakörök összevonása a jövőben elkerülhetetlen.
Cristiano Ronaldo – a futballszerető világ számára egyszerűen csak „isteni CR” – ekkor érzett erős indíttatást, hogy engedjen a rivális egyesület régóta tartó csábításának. A szóbeli megállapodást azonban csak nem akarta követni a kontraktus írásbeli megerősítése. A házon belüli hatalmi villongások miatt folyton a türelmét kérték, amelyet kezdetben még bőséggel bírt, de a hónapok előrehaladtával egyre fogyatkozott. – A profi az profi, mindegy neki, csak játszhasson – gondolta, és utasította menedzserét, nézne már valamiféle játéklehetőséget, amíg a sorsa végre megnyugtatóan rendeződik.
A feladat teljesítése nem egyszerű az idény közepén, de aki kutat, az talál. A sportügyi impresszárió sem tért vissza üres kézzel, örömmel újságolta, hogy próbajátékot hirdetnek az egyik közép-európai ország megye kettőjében szereplő Szalaszend csapatánál. Irányító középpályást kerestek ugyan, CR meg szíve szerint frontjátékos lenne, de eddigi előélete alapján bízott annyira magában, hogy az új posztján is megállja majd a helyét.
Be is jelentkezett hát annak rendje és módja szerint, de előtte még tiszteletét tette a helyi sportegyesület elnökénél. Az elnök örömmel fogadta, ugyanakkor meglepetését nehezen palástolva mentegetőzni kezdett anyagi lehetőségeik szűkössége és a neves vendég számára talán zordnak tűnő viszonyok miatt, CR azonban leintette; előzetesen megfelelően tájékozódott, a gázsival és a munkavégzés körülményeivel kapcsolatos kérdéseket pedig a jelentkezési feltételek világosan tartalmazták.
Egyetlen kérése volt csupán az isteni CR-nek: feltétlenül szóljanak, ha a posztot titokban valakinek már odaígérték, illetve értesítsék, ha menet közben bármikor olyan körülmény adódik, amely döntési szabadságukat korlátozza, mert nem venné jól ki magát, ha a másnapi sajtóban az látna napvilágot, hogy CR nem felelt meg a szalaszendi próbajátékon. Sokan már ma is csak a világ második legjobb játékosának tartják, egy ilyen hírben ezek a kétkedők saját lekicsinylő véleményük megerősítését láthatnák, joggal. Az elnök megnyugtatta CR-t, hogy alaptalan az aggodalma, mert a sportvezetés egységes abban, hogy a legjobbat hozzák ki győztesnek a jelentkezők közül.
A próbajáték nyugodt légkörben zajlott, a döntőbizottság tagjai felelős pozíciójukhoz elengedhetetlenül szükséges komolyságot öltöttek magukra, erősen ügyelve arra, hogy objektivitásukat egyetlen felesleges gesztus se kérdőjelezhesse meg. CR szokásos formáját hozta, így nem nagyon látta szükségesnek, hogy megerősítő jelzéseket lopjon arcukról. Nyugodtan várta az eredményhirdetést, és közben megkezdte az előkészületeket az új körülményekhez való alkalmazkodásra.
A döntés napján úgy intézte, hogy telefonja kéznél legyen, másnap szintén, mert fülébe jutott, hogy a döntőbizottsági ülést valamilyen okból elhalasztották. Újabb néhány eseménytelen nap elteltével menedzsere útján aztán informálódni kezdett a hallgatás okáról. Az egyik bizottsági tag végül elárulta, hogy időközben megszületett a döntés, és bár ő maga utolsó pillanatig harcolt CR-ért, végül a többség úgy határozott, hogy a szertáros fiát igazolják le az irányító középpályás posztjára. Ügyes gyerek, a fakóban már bizonyított.
CR kissé remegő szájszéllel tett említést valamiféle szóbeli egyezségről, meg a körülmények ilyetén előfordulása esetére szóló előzetes értesítésről, de a segítőkész bizottsági tag határozottan cáfolta, hogy bármi ilyenről tudomással bírna.
Hivatalos tájékoztatás a határozatról az elkövetkező napokban sem érkezett, ebből következik, hogy mentegetőzésre vagy bocsánatkérésre sem került sor a sportklub vezetése részéről, ezért CR nógatni kezdte üzleti ügyeinek intézőjét, ugyan nézne már utána a dolognak. Munkatársának sikerült is szóra kapnia az egyesületi ügyeket intéző irodai adminisztrátort, a szertáros keresztlányát, aki szívélyességet erőltetve magára, ugyanakkor némi ingerültséggel a hangjában arról tájékoztatta őket, hogy jelenleg a győztessel megkötendő szerződéssel vannak éppen elfoglalva, és majd ezt követően, napokon belül kezdik meg a próbajáték veszteseinek kiértesítését, abc-sorban haladva, természetesen.
Bár felvilágosítása alatt mindvégig igyekezett megőrizni beosztásával együtt járó tárgyilagos hűvösségét, a megsértett tisztviselői önérzet jogos kitörésének mégsem tudott teljesen gátat szabni, így méltatlankodva hozzátette:
– Arról meg aztán végképp nem tehetek, hogy az R betű kicsit hátrébb szerepel a névsorban!
*
A pályázatra beküldött mű szerkesztett változata.
Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Cristiano_Ronaldo_(35480124482).jpg
