Előszó egy őszi völgyhöz

2001-ben látta meg a brassói novemberi ködöt. Másodéves bölcsészhallgató a kolozsvári BBTE-n, s a szíve szakad meg Brassóért, a népi muzsikáért s a hegyekért. Publikált már az Előretolt Helyőrségben és a Székelyföldben. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő ösztöndíjas hallgatója.

És akkor az ősz kikel a képernyőből

Valami jó csak lesz a tévékből,
átszivárog az őszi latyak,
a borsózásból ködsziták
és vasak helyett rostos anyag

nyújtózik az ég felé,
rezgést szórnak a vak bogok,
lekopik a fényezés,
ágak törnek akkor
a házakból fölfelé,
templomszagú, őszi ágak.

Előszó egy őszi völgyhöz

Lassan kúszik a köd,
felmegy a bérc tetejére.

Mi lesz itt a völgyben?
Kiürül a sok falomb,
tér nő a bő tölgyre,
bémollban bongó kolomp
minden egyes fa itt,
száraz törzs, hűs fasírt,
bágyadt légkupolák.

Özvegy

Az özvegybe őszvágy vegyült,
múlni akart a fákkal,
összeaszni,
ő egy szilvamag az avar alatt,
igen, ezt akarja elmondani
a novemberi barnában,
pici szilvamag-hangján
a vastag avar alatt,
csak úgy magának.

Égetés

Alkonyba lankad a zsongás,
Ciripelni kezd a cserjés,
előbújnak a lények,
a patakon túl
tábortüzek égnek,
pitypang sercen
fűzfanyárson,
a réti tűznek
füstje bársony;

összeolvad,
egybeég,
a sok tűz immár nagyvad,
égi vadászok dobbal, nyíllal
halálra űzik,

áldozati könnyek hullanak,
patakra akad a tűz,
torkában sós áhítat;
valahol a felhők s a füst között 
kell lennie egy vonalnak, 
ahol végképp nem tudni, mi micsoda.