A busz nagy rázkódással megállt. A nő akkor vette észre a férfit, aki meredten bámulta a mellét. Hozzászokott, hogy megnézik, de ez a nyílt érdeklődés már kifejezetten idegesítette. A következő megállónál a vele szemben ülő idősebb asszony leszállt. A férfi lehuppant az üresen maradt székre. Kifejezetten jóképű negyvenes volt. A nő szíve szaporábban kezdett verni. A férfi sötétbarna szeme egy pillanatra elszakadt a nő mellén feszülő blúztól.

– Csókolom a kezét, nem zavarom? – kérdezte.

– Nem – felelte a nő. Tetszett neki a férfi, aki nyilvánvalóan ismerkedni akart.

– Olyan szép, már messziről kiszúrtam – bókolt a férfi, s tekintete visszasiklott a nő mellére.

– Köszönöm, igazán kedves – hebegte. Arra gondolt, bár minden férfi így tudna udvarolni.

– Tudja, ritkán lát az ember ilyen csodálatos formát – folytatta a férfi.

– Igazán?

– Nekem elhiheti, nagy szakértője vagyok a dolognak. Az öné ritka gyönyörű.

– Nagyon örülök, hogy tetszik. – A nő zavarban volt. Ilyen direktben még nem dicsérték.

– Hogy tetszik-e? Odavagyok érte! Megengedi, hogy megfogjam?

– Hogy? Itt, mindenki előtt?

– Annyira szeretném! Csak egyszer.

– Azért itt talán mégsem!

– Ne haragudjon, elkapott a hév. Nem szoktam idegeneknek csak úgy nekiesni, higgye el!

– Elhiszem – sóhajtott fel a nő, bár tulajdonképpen most már egyenesen vágyott rá, hogy ez a tüzes temperamentumú férfi megérintse. Kíváncsi lett volna, hogyan reagál a többi utas. – Majd kerítünk rá alkalmat, ha maga is úgy akarja – mosolyodott el.

– Tényleg? Megtenné nekem? – lelkesedett a férfi. – Higgye el, nem leszek hálátlan!

– Azt el is várom – vetett rá csábító pillantást a nő.

– És mondja, eredeti, vagy csináltatta?

A nőben meghűlt a vér. Tényleg ért hozzá, ha így észrevette.

– Igen, csináltattam. Az eredetivel nem voltam teljesen elégedett. Most megvet miatta?

– Szó sincs róla! Szeretem az igényes embereket! Fogadni mertem volna, hogy az ilyen gyönyörűség csakis mestermunka eredménye lehet. Amikor megpillantottam, azonnal éreztem, az enyém kell, hogy legyen!

A nő felállt. – Akkor ne várjunk tovább. Szálljunk le!

– Egyetértek! – pattant fel a férfi.

A következő megállónál leszálltak.

– Hozzád vagy hozzám? – kérdezte a nő.

A férfi meglepődött, de nem szólt, csak karjánál fogva behúzta a nőt egy kapualjba.

– Itt akarod? – döbbent meg a nő.

– Igen, igen! Már nem tudok várni!

– Megláthatnak!

– Egy pillanat az egész!

– Egy pillanat? – A nő hangjában csalódás bujkált.

– Persze, nem tart tovább. Mondd, sokat kérnék tőled, ha azt mondanám, az egyiket add nekem?

– Adjam neked az egyiket?

– Igen. Meghalok a bánattól, ha nem lehet az enyém legalább az egyik.

– Ezt hogy képzeled? – A nő szívébe lassan borzasztó gyanú fészkelte be magát, ami csak megerősödni látszott, amikor a férfi előkapott a zsebéből egy bicskát. – Az meg minek? – lihegte halálra váltan. – Meg akarsz ölni?

– Megölni? – nézett rá meglepetten a férfi. – Hogy jut eszedbe ilyesmi? Én csupán egy csatárt szeretnék a gombfoci-csapatomba – mondta, és levágott egy gombot a nő blúzáról.