Jelige: Karma – Élet-feladat
Egyik nap, amikor ebédhez készültem, hogy ne legyen hiábavaló az evéssel töltött idő, bekapcsoltam a tévét. Éhgyomorra talán megterhelt volna a sok információ, de mivel éppen ettem, így a fejemből hála Istennek nem tudott lejjebb csúszni, mert a gyomrom már foglalt volt. Egy interaktív kártyajósdánál kötöttem ki. Hihetetlen volt! Néha az izgalomtól nyelni sem mertem. Majdnem megfulladtam, amikor a felgyülemlett falatokat egyszerre akartam legyömöszölni a torkomon. Szerencsére életben maradtam, mert így valóságos csodának lehettem tanúja. A betelefonálóknak nem kellett mást tenniük, mint bemondani a születési dátumot, a jós pedig kipakolta a kártyáját, és máris ömlött belőle a jövőbelátás.
Egyik betelefonáló azt mondta, tudni szeretné a karmáját. Én már itt elakadtam, és ránéztem hosszúra nőtt körmeimre. No, azért ez még nem karom. Mondjuk, valahogy nem értettem, hogy a betelefonáló miért a jóstól kért tájékoztatást a karmáról, szerintem ő is ugyanúgy megnézhette volna magának, mint én a sajátomat. Most már kifejezetten kíváncsi voltam, hogy a jós a kártyákból többet tud-e mondani annak a telefon másik végén lévő Erzsikének a karmáról, mint ő maga. És láss csodát, többet tudott. Például azt, hogy Erzsike karmája szerint 33,34,35, aztán 45,46,47, majd 54,55,56, végül 73 évesen feladata lesz az életében. De jó neki, gondoltam, hogy egész hosszú életében csak ilyen kevés a feladata! Nekem állandóan sok feladatom van. Szívesen cserélnék vele, legalább néhány évre. Vajon azokban az években mit csinál, amikor semmi dolga? Az még nem derült ki, hogy ennek az egésznek mi köze az Erzsike karmához, de vártam türelmesen, mert a jós még folytatta. Azt mondta, hogy Erzsike tizennégy éves korában kapta meg az új lelkét. Ijedten a szívemhez kaptam. Csak nem cserélték ki az enyémet is a tudtom nélkül? Hirtelen a homlokomra csaptam. Hát persze, most már értem, miért változott meg olyan hirtelen a fiam, amint belépett a serdülőkorba! Biztos valaki orvul kicserélte a lelkét. Nem volt sok időm töprengeni, az események felgyorsultak. A jós elmondta, hogy Erzsike karmikus feladata egyes. No, gondoltam rosszmájúan, kellett neki betelefonálni, most még le is minősítették. Hamar kiderült, hogy ez nem egészen így van, mert az egyes feladat azt jelenti, hogy Erzsike legyen önálló. Hány éves lehet ez az Erzsike, vakartam meg a fejemet. Én a hangja alapján legalább nyolcvannak tippeltem. Jól néz ki, ha most kezdi az önállóságot! Milyen jövő állhat előtte? A jós ezt is megmondta. Ha Erzsike nem hallgat senkire, hanem csak a saját útját járja, akkor szép jövő áll előtte, anyagiakban és szerelemben gazdag, boldog élet vár rá. Felháborodtam. Szerintem egy ilyen meglett korú hölgy jobb, ha igenis hallgat másokra, mert az ő hallásával már komoly gondok lehetnek. A látásáról még akkor nem is beszéltem. Még elképzelni is borzasztó, hogy egy nyolcvanéves süket és vak öreg hölgy senkire sem hallgatva elindul az úton. Mi lesz ennek a vége? Erzsike, ne hallgass rá, kiabáltam a tévé előtt ülve.
Közben kiürült a tányérom, és még mindig nem kaptam választ arra, hogy mi köze mindennek az Erzsike karmához. Kielégítetlen kíváncsisággal kapcsoltam ki a tévét, és eldöntöttem, a másnapi ebédnél feltétlenül végére járok a dolognak. Addig is imádkozom Erzsikéért, nehogy egyedül, fehér bot és hallókészülék nélkül lépjen ki az útra, vagy ami még rosszabb: el ne csavarja a fejét valami sármos házasságszédelgő. Ezt a második veszélyt önként magamra vállalom.
