Jelige: Szürkebarát – A hírnév kötelez
A főnököm ragaszkodott hozzá, hogy elmenjek arra az üzleti vacsorára. Nem volt kedvem hozzá, de állítólag nagyon jó ott a borjúpaprikás, így beletörődtem abba, hogy öltönyben kell töltenem az estét.
A paprikás tényleg hibátlannak bizonyult. A hús szinte elolvadt a számban, a galuska pedig habkönnyű és tökéletes textúrájú volt.
Még le se nyeltem az utolsó falatot, amikor a pincér már ott állt az asztalunknál.
– Hozhatok egy pohár bort? Kitűnő Badacsonyi Szürkebarátunk van, remekül illik a borjúhoz!
Szürkebarát! Mennyit ittam a Borpatikában, az egyetemi évek alatt! Különösen a vizsgák után fogyott rengeteg. Az volt a szokásunk, hogy aki végzett, beült az italmérésbe, és megvárta a többieket. Aki megbukott, a társaság minden tagját meghívta egy pohár borra.
A mesterséges intelligencia vizsgát követően Szőllősy Karesz, akire mindig lehetett számítani a potyaital mennyiségének kalkulálásakor, feldúlt arccal ült le közénk.
– Ilyen szívás nincs! – jelentette be köszönés helyett. – A második turnusban várakoztam a terem előtt, amikor odajött hozzánk egy ismeretlen csóka. Öltönyben volt, a fene se gondolta volna, hogy nem vizsgázni jött. Nem kötelező bejárni, honnan kellene mindenkit ismernem!
A kollokvium két részből állt. Egy elméleti és egy gyakorlati tételt kaptunk. Elméletből az előadó, Tadeusz faggatott minket, a programozási feladatot viszont Zsöminek kellett bemutatni. Zsömi, a fiatal doktorandusz, a gyakorlatot tartotta, de csak az évfolyam egyik felének. Karesz nem hozzá járt.
– Persze megint nem bírtam magammal, egyből letámadtam – folytatta a történetet. – Ismered ezt a Zsömit?
– Ja! Elég közelről.
– És milyen? Nagyon szemét?
– Inkább csak olyan középszemét! De, tudod mit? Most rögtön gyere be velem, adok egy feladatot, győződj meg róla személyesen!
– És mi történt? – kérdeztük kórusban Kareszt.
– Hát, gyerekek! Tudjátok, a hírnév kötelez! – felelte bánatosan, majd intett a pincérnek, és rendelt mindenkinek egy pohár Szürkebarátot.
